Vizsgán túl

Kisebb nem várt fejleményekkel ugyan, de a kis autó levizsgázott.

Matyi április 16-án hozta el a szerelőtől. Na, ez valóban nem tegnap volt. Azért nem írtam eddig, mert a köztes időben kölcsönben volt Matyinál a lengőkar projekt miatt.

Márpedig én előbb szerettem volna egy próbakört vele. Már hiányzott.

De mi is történt ez alatt a két hét alatt.
Szóval a vizsga végül kicsivel többe került, de ahhoz képest, hogy mennyi mindent kicserélt és beállított a szaki, még így is nagyon baráti árat fizettünk.

Ha már ilyen szépen jár, ezzel mentünk le 21-én Pécsre Laceeehoz. Az autópályát imádta, hihetetlenül csendes volt a korábbiakhoz képest. Hazafelé indulva azonban elkövettünk egy nagy hibát: mind a négyen beültünk az autóba, mielőtt kiálltunk volna a kertből. Egyet lehet tippelni, mi lett a következmény. Igen, az a fránya kipufogó megint leszakadt. :( Azonnal hallani lehetett indulás után, hogy megint kifúj és kopog. Eddig tartott a szép, csöndes közlekedés. :( Csak remélni tudom, hogy nagyobb baja nem lett és egy akna és egy hegesztő segítségével mi is orvosolni tudjuk a dolgot.
Szintén a lengőkar projektnek köszönheti kis autóm, hogy idén vele látogattunk el az OT Expora.

Ennek tiszteletére Matyi a megelőző hét folyamán szépen felpolírozta a kocsit (még a felniket is). Meglepetésnek szánta ugyan, de túlzott kiváncsiskodásom miatt végül lebukott.

Kicsit ugyan fura volt a sok kispolski után a Peugeot-val vonulni, de azért mégis jó. Nem számítottam rá, hogy körbedongják majd az emberek, ahogy nem is. Pedig összesen két GTi-t láttunk a sokadalmon. De hát izlések és pofonok.

Csak hogy ne unatkozzunk, a polski mellett a Galamb is produkált egy kis hibát a hétvégén. - Szerintem sérelmezte, hogy őt csak használjuk, de nem foglalkozunk vele. Ami persze nem igaz, de mindegy. - Szóval hétfőn a jobb oldali ablakemelő motor megadta magát. Így töltöttem én a fotózást a kocsiban, 30°C-ban.

(Bent a levegő nem mozgott, kint meg árnyék nem volt. Szép kis csapda.

) Matyi este kézzel akarta felhúzni az ablakot, de szerencsére egy kis piszkálás után működött annyira a motor, hogy megtegye helyette. Ha már leszedtük az ajtókárpitot, kicseréltük a központi zár motorját. Most legalább az működik rendesen azon az oldalon.
Közben persze megjártuk Canossát a polskival, vagy inkább a poklot, nem is tudom. Mindenesetre végül abban maradtunk, hogy elvihetem a kocsimat. Bármilyen fáradt voltam is, nagyon örültem ennek.

Hatalmas élmény volt újra vezetni. A kormánymű valóban ég és föld. Bár ez elsősorban azt jelenti, hogy több karmunkát igényel.

A kocsit még az ismételten leszakított kipu ellenére is halkabb és sokkal szebben jár a motor. Az egyetlen gond az volt, hogy Matyi elállította az ülés támláját, de ez már csak menetközben jutott eszembe. Akkor viszont már sehogy sem sikerült a megfelelő helyzetbe hozni anélkül. Hazáig tehát minden kanyarban hasból tartottam magam. Mit ne mondjak, ma minden kacaj és tüsszentés fájt, mint a veszedelem.

Mindenesetre jó érzés megint a közelben tudni a kicsikét. És alig várom a hétvégi találkozót.

Köszönet Matyinak a vizsgáztatásban való közreműködésért és a megőrzésért.