Archívum: 2012 (17)

Tevékenységtérkép

És mégis forog...

Ha az ember keveset használja az autóját, akkor igen nagy az esélye, hogy minden alkalommal produkál valami blogtémát. Avagy megtanultam értékelni azt az időszakot, amikor sokáig nem volt miről írni. :)

Utoljára november 24-én használtuk az autót. Akkor lettünk biztosak abban, hogy bizony a házilag készített fordulatszám szabályozó elektronika nem működik megfelelően.
Ezután hetekig egyébként is úgy alakult, hogy nem volt muszáj közlekednem vele. Bár azért néha jól jött volna. Ezért végül úgy döntöttem, hogy ezen a héten pénteken igenis kiviszem Szántóra, hogy szemrevételezzük a helyzetet megfelelő műszerekkel.
A kicsike azonban kérette magát egy csöppet. Azaz nem indult. De még csak nem is próbálkozott az önindító. A legegyszerűbnek az tűnt, ha kicseréljük a polski és a pug akkuját. A polskit mégis könnyebb betolni alapon. Sajnos megfelelő szerszámok hííján ez nagyon nem volt egyszerű művelet. Köszönet Matyinak, hogy késő este, marha hidegben, hosszú nap végén megszenvedte ezt a kedvemért. - A tanulság: kell szerezni egy 10-es meg egy 13-as kulcsot a kocsiba. :D - Miután nagy nehezen elindultunk, már csak azon kellett aggódnom, hogy ne fagyjak halálra Szántóig. No meg, hogy mivel szedem le a szélvédőre belülről kicsapódó párát. Közel 5 perc után azonban döbbenten tapasztaltam, hogy a szélvédő teljesen száraz lett. És ekkor meghallottam az halk kerregést a ventilátor felől. Az már az én balfékségem, hogy lányos zavaromban ahelyett, hogy maxra toltam volna a fűtést, teljesen elzártam. :D Így a vége felé már bizony remegett a lábam. :( De legalább a fűtés gond megoldódott. - Ami azt bizonyítja, hogy semmi sem biztos. -

Viszont mégis mi szívja le már megint az akkut?! Ezen a kérdésen rágódtunk szombaton. Mivel egész nap esett, ezért elméletben szereltünk csak kocsit. A rádiót már cseréltük. A riasztót egyszer már kizártuk. Feszszab is most lett cserélve. Most még lámpa sem maradt égve. Stb, stb.
Ami ennél is nagyobb gond volt, hogy egy éjszakai töltés után a vadi új akku még mindig halott volt. Szóval még azon is agyalhattunk, hogy hogyan fogjuk visszacseréltetni. Szerencsére ez a kérdés mára megoldódott, ugyanis magához tért szépen még egy napnyi töltés után.
Ma valamivel jobb idő volt, ezért kimerészkedtünk a házból. Végül mégis a riasztóval kezdtünk. Hosszas tárgyalás után - na, nem velem, hanem Édesapjával - Matyi arra jutott, hogy a riasztó nem zabál a szükségesnél több áramot. Viszont ha a kocsi nincs rendszeresen megjáratva, akkor bizony leszívja az akkut. Nincs mese, muszáj leszek minden héten járni vele egyet. Mint egy kiskutyával. :)
Ha már ott voltunk, megpiszkáltuk a fűtést is, hogy tényleg megy-e. Kiderült, hogy a csatlakozó a rossz. Most azonban úgy tűnik, működik. És egy kicsit pofoztunk a műszerfalon is, mert már az ölembe akart esni pénteken. Ja, és persze visszacseréltük az akkukat.

Nagyon remélem, hogy értékelni fogja majd a törődést és nem okoz minden egyes - tervezett - elindulásnál valami újabb problémát. Még ha egy közel 30 éves autónález nem is akkora csoda...

A fűtés mindig télen romlik el...

A történet valójában a november 10-11-i hétvégéhez kötődik. Valahogy azóta nem volt időm és / vagy ihletem blogot írni róla.

Szóval szombaton nekiálltunk a hetek óta húzódó műveletek befejezéséhez.
Először a feszültség szabályozót szereltük be. A hidegre való tekintettel a cserét a valamivel melegebb garázsban követtük el. Az első indításhoz meg bent hagytuk a régi akksit a biztonság kedvéért. A motor elsőre, hibátlanul indult. Gyorsan meg is mértük, hogy nem tölt-e túl. Egy kicsit magasabb értéket mértünk a kelleténél. Matyi végül úgy döntött, hogy kicseréli az akksit az újra. Azzal is egy kicsit többet mértünk a kelleténél. De végül abban maradtunk, hogy nem lesz talán belőle gond.

Mivel a következő hétvégén szükségünk lett volna a kocsira és a csomagtartóra is, ezért kiszedtük a hátsó ajtó zárat javítás végett. Sajnos ez már nem volt ilyen egyszerű. A részleteket Matyi jobban tudná előadni. Nagyjából egy óra után nekiálltunk keresgélni a tartalék tárat. Hosszas keresgélés árán elő is került. Majd újabb egy órás küzdés árán végül sikerült a kettőből egyet összerakni. Ennek köszönhetően legalább kulccsal lehet zárni, bár a központi zár motor továbbra sem akart működni. De ez majd egy másik blog témája lesz valamikor...

A kocsi ezután hazakerült szépen. Azóta ismét itt áll az utcában. Kicsit ugyan féltem néha, hiszen nem igazán használom.
Vasárnap egyébként téliesítettük a kocsit (még mindig 11-ről van szó ;) . Megkapta a téli kerekeket. Sajnos az is egyértelműsödött, hogy a szezon végén fel kell újítani őket. De ez még odább van. Addig még más is cserére kerül.

A történet itt véget is érhetne. Szombat este hazafelé azonban feltűnt, hogy a fútés időnként kihagy. Vasárnap délelőtt már szinte egyáltalán nem ment. Úgy tűnik, hogy mégsem sikerült tökéletesen megépíteni elsőre azt a bizonyos helyettesítő elektronikát. (Akit érdekel a pontos neve, az keresse vissza az előző blogból, én ehhez most túl lusta vagyok. :D ) Részben ezért is pihen most a kocsi.

Vízcső és egyebek

Végül hosszas keresgélés és tipródás után végül Angliából rendeltem egy új vízcsövet. Nem volt olcsó, sőt egyenesen drága volt. :P De remélhetőleg, az nem fog tönkremenni egyhamar. A rendelés október 8-án történt meg és 26-ára ért ide az áru. Szóval még várni is kellett rá egy keveset. De megérte. Kissé azért aggódtam, amikor kibontottam a csomagot, hogy tényleg az kell-e nekünk. Aztán jött Matyi és megnyugtatott, hogy ez kellett nekünk. Ráadásul vastagabbnak tűnt a korábbinál. Talán tényleg tovább bírja majd.
A múlt hétvégén az időjárás elvette a kedvünket a szereléstől. Különösen mivel nemcsak a vízcsövet kellett kicserélni, hanem a fűtésventillátort is meg kellett volna csinálni.
Ezen a héten úgy alakult, hogy Matyi pénteken nem ment dolgozni. Cserébe nekiállt a Galamb lábra állításának. Sajnos én aznap nem tudtam neki segíteni, mert nekem dolgoznom kellett. :(
A vízcső cseréjével tudtommal nem is volt gondja. Igaz, korábban már kiszedtük az előzőt a helyéről. Bár nem tudom, ez mennyit segített.
A ventivel több macera volt. Végül 3 rosszból sikerült egy jót összetenni. Köszönet érte Matyi apukájának is. ;) Ekkor derült ki, hogy nemcsak a ventilátorral volt gond, hanem a fordulatszám szabályozóval is. Ugyanis nem lehetett fokozatot állítani. Folyamatosan maxon megy, ha akarjuk, ha nem. Valószínűleg emiatt csinálta már korábban is azt, hogy a motor leállítását követően is pörgött még tovább. Ezen kívül bár az autó elsőre indult, ehhez kellett a sajátja helyett egy másik akku és elég fura hangot hallatott gázadásra. A diagnózis az lett, hogy kell neki új akku, feszültség szabályozó és gyertyák is. A kopogás pedig valami gyújtás hibából adódhat.
Szombat délelőtt ezért először a Bárdyhoz mentünk el. A gyertya és a feszszab csak rendelhető volt. Így ezek beszerelése a jövő hétre marad. Viszont mielőtt továbbindultunk volna, Matyi ellenőrizni akarta a hűtővizet. Azzal szerencsére nem volt semmi gond. Az akku azonban kissé megdagadt. Átmenetileg megoldotta a problémát a biztonsági szelep megnyitásával, amit egyébként kilőtt az akku. :O Így végül tankolás után betértünk az Auchanba is és vettünk egy  kicsi ócsó óóósanosat, ami egyébként egy átcímkézett Exide akku. Azért ezt választottuk, mert ezen vanank feltöltő kupakok.
A szabályozó szemrevételezése csak hazaérkezés után következett. Ha már úgyis le kellett bontani a fél műszerfalat, megnéztük a fűtés szabályozó izék mögötti világítást. Ezt már 2 éve halogatjuk a macera miatt. :P De most nagy nehezen utánajártunk a dolognak. Úgy tűnik, hogy most már látni is fogom, mit és hova állítok, még a sötétben is. :)
Közben azonban kiderült, hogy a fűtésventilátor fordulatszám szabályozója nem bent van, hanem kint a motortérben. Ezzel fényt derült arra, hogy mi az a kis dobozka kint a motortérben, amire 2 éve nem jöttünk rá. :D Hát, kicsit oda volt gyógyulva a doboz fedele, meg az alja is. De azárt leszedtük. A benne lévő Darlington tranzisztor azonban tönkrement. mivel ilyen nem volt itthon kéznél, ezért rajz alapján Matyi és apukája épített helyére egy elektronikát, ami eredetileg a Darlingtonon belül lenne. Viszont eddigre kint sötét és hideg lett. Ezért a beszerelését másnapra halasztottuk.
Vasárnap gyönyörű idő volt. Éppen ideális autószereléshez. Én mondjuk megszöktem futni egyet. Közben Matyi javítgatott a Simsonon. Ebéd után pedig a polski volt soron. Végül azért indulás előtt még visszatette a helyére a Pug fűtésventilátorának elektronikáját. Tökéletesen működött. :)
Hétfőn átvettük a gyertyákat és a feszültség szabályozót. Elvileg a hét folyamán beszerelésre kerülnek. Remélhetőleg. :)

Vízcső, 2. felvonás

A rosszidő közeledtére és a polski állapotára való tekintettel kölcsön adtam Matyinak a GTi-t. Amióta közel van a munkahelyem, úgyis egész héten egy helyben állt és legfeljebb a hétvégéken használtam egy keveset.
Múlt hét pénteken tehát azzal indultunk ki Szántóra. Vörösváron jegyezte meg Matyi, hogy nem akar visszamenni a vízhőmérséklet, pedig folyamatosan ment a ventilátor. Vörösvár után bekapcsolt a másik ventilátor is. Legalább megtudtuk, hogy működik a kétállású hőgomba (vagy mi). Viszont egyre biztosabbak lehettünk abban, hogy valami nem stimmel. Szinte azonnal valamelyik hűtővízcsőre gyanakodtunk. Szántón az emelkedőn a STOP lámpa is kigyulladt. Innen már gyorsan otthon voltunk, de Matyi már lendületből parkolt le a ház elé. Ahogy megálltunk hallani is lehetett a sziszegést. Ez bizony a vízcső. Óvatosan belestünk a motortérbe. Ugyanaz a kicsi, lehetetlen formájú cső szakadt ki, mint a múltkor. Annyival jobban jártunk, hogy most lefelé spriccelt egy gombostűfejnyi lyukon át a fagyálló. Így legalább nem ázott el a gyújtáselosztó és nem állt meg az autó, mint a cövek. Mivel akkor és ott úgysem tudtunk vele mit kezdeni, visszacsuktuk a gépháztetőt, és mentünk dolgunkra.
Sajnos azonban magától nem terem új vízcső, szóval elkezdtünk körbeérdeklődni. Másnap egyébként is át kellett mennünk Vörösvárra. Bementünk a Bárdiba is, de sajnos nekik nem volt ez a fajta cső. Érdeklődtünk klubtársaknál. Ők ajánlották, hogy kérdezzünk rá Peugeot szakszervizben is. Voltak már pozitív tapasztalataik, különösen a Fábiánnál. Utánanéztünk, és végül a hozzánk közelebb eső Dunaautó szervízének küldtünk ajánlatkérést ez ügyben. Kevés levelezés után közölték, hogy nem tudnak információt adni a megadott adatok alapján. :S
Közben kaptunk egy újabb tippet az egyik klubtárstól. Igaz, külföldről kellene megrendelni és postával együtt ez a kis darab cső is közel 10 ezer forint lenne, de a semminél mindenképpen jobb. Mivel azonban egy polskis ismerős is megígérte, hogy utánajár a dolognak, még várunk ezzel egy kicsit. Nem hátrány, ha van egy tartalék darab, de ki tudja, mennyibe kerülne a kettő együtt.
Közben nem teljesen maradtunk tétlenek. Mivel Mukit a múlt hétvégén, illetve a legutóbbi hétfőn sikerült műszaki képessé tennünk - legalábbis megtettük, ami tőlünk tellett -, ezen a hétvégén jutott egy kevés idő Galambra is. Persze amivel legelőször szembesültünk, az az volt, hogy megint alaposan beázott a kocsi. :S Olyannira, hogy a hótálcás gumiszőnyeg sem volt elég. Ennek ellenére is átázott a kárpit. Kiszedtük a tálcát és felemeltük a kárpitot is. Hagytuk száradni egy darabig.
Ezután nekiláttunk kioperálni a sérült vízcsövet. Megvolt még a múltkori darab is, sőt, volt egy másik, hasonló formájú csövünk is. Sajnos azonban nagyon gyorsan rá kellett jönnünk, hogy még így sem fogunk tudni ideiglenes megoldást alkotni rá. Marad a várakozás, no meg a kutatás.
Viszont hogy egy kicsit pozitívabb legyen a végkicsengés, a beázás gondot sikerült megoldani. :) A szélvédő alatt légbeeresztő rács (fogalmam sincs, mi a hivatalos neve, de ez egészen szakszerűen hangzik :D ) nemes egyszerűséggel nem volt betolva a szélvédő kédergumija alá. Márpedig Matyi kabrióján ott van és az nem ázik be. :P Kis türelemjátékkal bevarázsoltuk hát Galambét is.  A teszt eső nem is váratott magára sokáig. 6 után olyan vihar volt, hogy öröm volt nézni. Mielőtt hazamentem volna - busszal :( - ellenőriztük a kocsit: teljesen száraz volt! Szóval legalább ez a gond letudva. :)

Most várunk, hogy mit mond a polskis kolléga. Addig is felhívom azt a szervizt, amelyiknék a többi pugos már járt sikerrel. És ha egyik sem jön be, hát jöhet 10 ezerért a külföldi. De a hosszú hétvégén mennie kellene a kocsinak, hogy ezzel mehessünk a telekre. ;)

Futómű már megint

Ott tartottunk, hogy fék szerelés közben hátsó híd problémákra leltünk. Úgy tűnt, hogy tudunk szerezni alkatrészt, de mivel inkább úgyis a kabriót akartuk használni a nyáron, nem siettük el a dolgot. Már csak azért sem, mert Matyi egy komplett hátsó híd cserét már nem vállalt volna. Meg volt egy apró reménysugár, hogy mégsem kell az egészet cserélni.

Végül augusztus 23-án vittük el az autót a szerelőhöz. Nézze meg és aztán visszatérünk a továbbiakra. Mondtuk neki azt is, hogy hátsó hidat tudunk szerezni. Nagyjából egy héttel később hívtuk végül fel. Nem maradtunk le semmiről, éppen akkor állt emelőre a kicsike. :P Végül kiderült, hogy nem kellett az egész hidat cserélni. Bal hátul a persely ment tönkre, azt kellet csak újragyártani. Ezen kívül jobb elöl találtak még valami hibát, amit szintén orvosoltak, mielőtt pár hét múlva megint megjelenünk vele. :P És mindez baráti 12.000-be került csak. :)

A kocsiért szeptember 2-án tudtunk elmenni. Hihetetlenül hiányzott már, pedig sokszor nem használtam volna a nyáron. Viszont most megint nagyon szépen megy. Persze javítgatni valók vannak rajta, de nagyon még nem hagyott cserben. :)

Sokszor sajnálom ám, hogy csak itt áll a ház előtt, de talán majd a téli időszakban gyakrabban fogjuk használni a hétvégéken. ;)

Egy hiba kipipálva, jöhet az újabb :S

A dolog vidáman kezdődött, de szomorúan végződött.
Munka miatt csak pénteken este tudtam lemenni a Nyári Találkozóra. Ezúttal is azt terveztük, hogy majd a CJ-vel megyek le, de sajnos ismét nem jött össze. :( Viszont én rendkívül örültem neki, hogy egyszer Galamb is ellátogatott erre az eseményre. :) Szombaton még egy kis szerepe is volt. Neki köszönhetően ugyanis Matyi egyedül is el tudott menni a reptérre, és Muki is szerepelhetett a légifotón. :)
Hazafelé azonban elkezdett furán viselkedni a fék. Szerencsére nem én vezettem, hanem Tomi - a videós srác -, és ő nagyon szépen kezelte a dolgot. Amikor náluk kipakoltunk, rövidesen kiderült, hogy nemcsak a szervófék ment el, hanem valahol a fékfolyadék is szivárog. A kocsi tehát ott maradt további kivizsgálásig.
Másnap kiderült, hogy a jobb hátsó fék adta meg magát. Méghozzá nem is a gumi, hanem a fém cső. Közel 30 év után talán nem is nagy csoda. "Katalizátor" lehetett azonban, hogy még a találkozón péntek este a kempingben rámentünk véletlenül egy kiálló gyökérre vagy mire. Valószínűleg az adta meg a kegyelemdöfést a megfáradt csőnek. Kész szerencse, hogy gond nélkül hazajött Budapestre.
Végül most vasárnap délután jutottunk el Tomiékhoz megjavítani a féket. Addigra ők beszerezték a szükséges csövet újonnan és a fékfolyadékot is. Bár a fékcsőkulcs otthon maradt és Tomiéknál nem volt, közepes mennyiségű szívás után sikerült kicserélni a kérdéses tárgyat. (Na jó, Matyinak minden bizonnyal nem ez a véleménye erről, de majd nyilatkozik. :P ) A régi kriminálisan nézett ki. Szerencsénk volt azzal is, hogy egyik légtelenítő csavar sem szakadt bele a munkahengerbe. A légtelenítés pedig kész leányálom volt a polskiéhoz képest. :P
Hazafelé tökéletesen működött a fék. Ez a probléma tehát végre kipipálva. A Galambom végre imsét itt áll a ház előtt. :)

A rossz hír az, hogy a hátsó híd cserére szorul. :S Egy debreceni klubtárstól tudunk venni egy jó állapotút, csak le kell érte menni. No meg valahogyan ki is kellene majd cserélni. :P

Reptéri móka

Ahogyan tavaly, idén is bejutottunk a kiskunlacházi reptérre egy kis zártkörű ökörködésre. :) Eredeti terv szerint ide már a CJ-vel mentünk volna, de végül a sors nem így akarta. Ismét a Galamb próbálhatta ki, hogy mit is tud.
A találkozóra stílusosan a francia nemzeti ünnep napján került sor. :D Azt hiszem, hogy elsőre ez csak nekem esett le, de azért mókás. :) Délelőtt 10 után valamivel találkoztunk a reptér bejáratánál a többiekkel. Mi a hétvégét egyébként a telken töltöttük, ezért nem is kellett túl korán kelnünk. :P Egy kis pakolászás után helyükre kerültek a terelőkúpok és megindult a móka.  Mi nem akartuk nagyon gyötörni a motort. 130-140-nél többel szerintem nem mentünk. Inkább csak fényképezgettük a többieket. No meg egy-két fotó rólunk is készült. ;)
Amikor kicsit meguntunk a mókát és megéheztünk, grilleztünk egy kicsit. Természetesen rekkenő hőség volt, a terep meg szinte teljesen árnyékmentes jellegéből adódóan. Evés után egy páran elmentek felfedezni a terepet, de én inkább maradtam az árnyékban.
Végül este 6 körül indultunk tovább. A nap megkoronázásaként néhány kedves klubtársat meghívtunk magunkhoz egy kis kerti partira. Úgy hiszem, fergetes parti kerekedett belőle. Még szerencse, hogy másnap a szomorkás idő lehetőséget adott arra, hogy kipihenjük a szombatot. :)
DrótPostaGalamb @ . Peugeot 205 GTi . 2 fotó . Szólj hozzá!

Újabb szervíz

Nem is tudom, hol kezdjem. A lényeg, hogy az utóbbi néhány hétben furcsa hangokat hallatott a futómű: elölről egyre erősödő nyikorgás volt hallható, hátulról meg hasonlóan egyre hangosabb kopogás. Igazán mindkettőben az volt az aggasztó, hogy Matyinak sem volt (biztos) ötlete arról, hogy mi is lehet a gond. Csapágyra gyanakodtunk, de aztán ezt is kizártuk. Mivel - meglepő módon - nem múlt el egyik jelenség sem magától, ezért két hete pénteken elmentünk vele a szerelőhöz.
Egy hét múlva telefonált. A hátsó hang forrása az volt, hogy a féket tartó egyik rugó eltörött. :O A másik pedig onnan ered, hogy a féktárcsa beleért a kerékagyba. :S Ez úgy lehetséges, hogy tavaly a féltengellyel együtt cseréltük a kerékagyat is, mert úgy volt egyszerűbb. Sajnos akkor még nem tudtuk, hogy az 1.9-eshez való kerékagy nem lesz jó az 1.6-oshoz. Úgy néz ki, egy év alatt ez megtette a hatását. Szerencsére még megvolt a régi, kiszerelt féltengely és kerékagy. Elvittük hát a szerelőhöz, aki keddre össze is rakosgatta. És még a végösszeg is barátságos volt.
Az első tapasztalotok igen pozitívak. Bár hazafelé egy picit megint nyikorgott az eleje. Remélhetőleg ez csak átmeneti és nem komoly probléma.

Olajcsere és társai

A beszámoló most  nem lesz teljesen hiteles, mert kivételesen nem segédkeztem Matyinak a folyamat elvégzésében. :P

Bár a km óra még mindig nem működik, gyanús lett, hogy lassan időszerű lenne egy olajcsere. Az árulkodó jel: alapjáraton, meleg motornál nagyon alacsony volt az olajnyomás (hihetetlen módon ez a műszer még működik :D ). Ennek oka az volt, hogy legutóbb a megszokott és előírt 10W40 helyett 10W30-asat tettünk bele (OMV). Szerencsére az óósanban éppen akciós volt a Total 10W40, így gyorsan vettünk belőle 5 litert. (Ez már csak azért is jó, mert gyárilag ezt vagy Elfet írtak elő hozzá. :D )
Szombaton délelőtt meg is ejtette Matyi az olajcserét. Kezdte mindezt kivételesen a benzinszűrő cseréjével, hiszen eddig ezt még nem cseréltük és ki tudja, hogy az előző tulaj mikor tette (ha tette). Itt azért akadt egy kis gond, mert először fröcskölt némi benzint, de aztán megoldotta a dolgot. (Részleteket az illetékestől, nem voltam jelen. :P ) Az olajcsere maga tudtoammal rendben lezajlott. :) Végül kicseréltük volna a légszűrőt is. De csak volna. Ugyanis a légszűrő szinte teljesen tiszta volt. Így végül szépen visszatettük, az új jó lesz legközelebb is. :) (Ezt már láttam saját szememmel, különben magam is nehezen hittem volna el. :) )

Ezzel vége is lehetne a blognak, de kicsit ugorjunk vissza az időben. A Galambom ugye nagyjából a Peugeot klubos találkozó óta egy helyben állt az utcánkban. Csütörtökön pedig sajnos megtalálta valami nem túl nagy képességű. Na, szerencsére nincs nagy gond, éppen csak a jobb hátsó kerék feletti díszlécet verte le a kedves. Illetve az egyik patent megtartotta, így nem esett le a földre. Visszatenni már nem tudtam, csak teljesen levenni és betenni a kocsiba. Remélem, közben az elkövető csuklott rendesen, én mindent elkövettem ennek érdekében. :P Most már csak örülök, hogy nem lett nagyobb baja. :)

Kedvezményes biztosítás

Közel két hónapja kaptam egy értesítést az Allianztól a biztosítás következő évi összegéről. Ennek hatására megszületett a döntés, hogy intézni kell rá kedvezményes biztosítást.
Elméletben nem is lehetett volna semmi gond, de persze megint vártunk az utolsó pillanatig. Gondoltuk a legjobb a Rozsdakupacosok képeit elküldeni nekik. Vártunk hát az OT Expoig az előzetes véleménykérés elküldésével. Amikor ott sem kaptuk meg, akkor már nem akartunk tovább várni. Megfogalmaztunk egy szép emailt, kiválasztottam néhány megnyerő képet az autóról és elküldtem. Pár nap múlva megjött a válasz, hogy minden OK, és hogy mik a további teendők. Persze azonnal nem volt időm foglalkozni vele. Mire rászántam magam, addigra meg aggódhattam, hogy még időben fel tudom-e mondani a jelenlegi szerződést. Viszont legalább nagy szerencsémre még éppen aznap éjfélig lehetett ezt megtenni. :D
Hogy ne kelljen megint ennyire aggódni, tegnap el is mentünk a Német utcai irodába megkötni a szerződést. Mivel nemrég küldtünk képeket és a regisztrációs lapot előre kitöltöttem, elég gyorsan végeztünk.
Bár nem tudom pontosan, mennyi lesz a baleseti adó, de akárhogy számolom, azzal és a regisztrációval együtt is kevesebb, mint a fele lesz az éves biztosítás annak, mint ami eredetileg lett volna. :D

Tavaszi Pug találkozó

Ez volt az első komolyabb Peugeot-s találkozónk. Eddig csak egy naposokon voltunk, ez most két egész nap volt. :D Na jó, nem egész, de ez már szőrszálhasogatás. :)
Szóval szombat "reggel" 10-től volt találkozó az M3-as kivezetőjénél. Úgy tűnik, ez egy olyan megszokott találkozási pont a pugosoknál, mint a polskisoknál a Lurdy ház. :) Mi Szántóról indultunk és még aznap reggel kellett bevásárulnunk. Egyszóval 10-re nem értünk oda, de a fél 11-es indulást azért nem késtük le. :D   Ha jól emlékszem 11 autó gyűlt össze. :)  Kis várakozás után indultunk is a találkozó helyszínére.  Kemencén a Kőrózsa Panzióba foglaltunk szállást. Az út odafelé nagyon szép, hosszasan a Börzsönyben, szerpentin utakon vezetett. Néhol még szalagkorlát sem volt. Matyi persze rögtön ijesztgetett, de azon csodálkoztam volna, hogy ha nem teszi. (Jól van, az igazsághoz hozzátartozik, hogy rendesen meg is ijedtem. :D )
Diósjenő felett megálltunk egy kis réten a kilátás megtekintése végett, majd rövidesen továbbindultunk a szállásra. A szobák elfoglalása és egy kiadós ebéd után megnéztük Drégelyvárat. Ráadásul az a szerencse ért minket, hogy csatlakozhattunk ahhoz a klubtársunkhoz, akinek CJ-je van. Megvallom, én még sosem ültem cabrióban. :$ Nagy élmény. :D Bár az tuti, hogy mindig egy réteggel több ruha kell hozzá, mint egyébként, főleg, ha olyan fázós vagy, mint én. :) A szállásra visszaérve lassanként nekiálltunk sütögetni. Ez igencsak az estébe nyúlt, és végül a sötét és a hideg (vagy inkább csak hűvös) vetett véget neki. Szerintem éjfél előtt bőven ágyban voltunk, de itt is volt egy kemény mag, akik kitartottak hajnalig. :D
Vasárnap nem kellett korán elhagyni a szállást. Bár ezt csak abból tudtuk meg, hogy senki sem döntötte ránk az ajtót 10-kor. :D Így egy reggeli és kávé után lassan összepakoltunk. "Kevés" várakozás után ismét útrakeltünk. Ezúttal a Honti-szakadék volt a cél. Ez Hont község mellett egy kis szakadék - mily' meglepő :P - patakkal és üledékes, őscsigás kőzetekkel. (Vagy minek is nevezzük ezeket. :$) Sajnos nem tudtam előre, hogy csúszós patakmederben kell majd felmásznunk. Finoman fogalmazva nem voltam alkalomhoz öltözve. :D Így félúton megálltam és ott vártam be azokat, akik feljebb merészkedtek. Matyi szerint túl sok mindenből nem maradtam ki. :P Szerencsére sikerült elesés nélkül visszaérkezni a parkolóba. Ez különösen azért jó, mert a fényképezőgépet a farzsebembe tettem, hogy legalább a kezem szabad legyen.
A parkolóban véget is ért a találkozó. Elbúcsúztunk egymástól és mire észbekaptunk, már csak két autó állt ott. Mi végül megbeszéltük, hogy Nagymaros felé együtt megyünk haza. Ha jó áron lehet kompozni, akkor a rövidebb úton megyünk haza, ha nem, hát akkor sem kerültünk nagyot. Sajnos a komp nem volt olcsó, így Nagymaroson csak enni álltunk meg, majd indultunk tovább. Este 6 körül értünk Szántóra, innen kis pihi után indultam is haza. Mivel a találkozó alatt végig Matyi vezetett, élveztem a hazaút minden méterét. :) Különösen, amikor a tötyörgőket előzgettem. :D Sajnos pontos fogyasztást még mindig nem tudok mérni, lévén a km óra még mindig nem működik. :( A többiek számításai szerint nagyjából 198 km-t tettünk meg. A benzinszintjelző kicsivel 3/4 alatt volt, amikor hazaértem.
A találkozó szerintem jól sikerült. A megszokott polskis találkozókhoz képest sokkal szervezettlenebb és lazább volt. Viszont mivel a múlt hétvégét végiggüriztük, jól esett most egy kis lazázás és élményautózás. :) Remélem, legközelebb ismét el tudunk majd menni. :)
A Galamb most úgy fest egy darabig ismét állni fog, de lassan időszerű egy olajcsere. Ehhez vettünk jó kis Total 10W40-et akciósan az óóóósanban. :) Ezen kívül nem ártana már a kárpitot is kicserélni az utastérben. Ehhez viszont még kellene szerezni egy szigetelést, mert úgy tűnik, legutóbb kispórolták belőle. :(

Vizsgán túl

Kisebb nem várt fejleményekkel ugyan, de a kis autó levizsgázott. :) Matyi április 16-án hozta el a szerelőtől. Na, ez valóban nem tegnap volt. Azért nem írtam eddig, mert a köztes időben kölcsönben volt Matyinál a lengőkar projekt miatt. :) Márpedig én előbb szerettem volna egy próbakört vele. Már hiányzott. :) De mi is történt ez alatt a két hét alatt.
Szóval a vizsga végül kicsivel többe került, de ahhoz képest, hogy mennyi mindent kicserélt és beállított a szaki, még így is nagyon baráti árat fizettünk. ;)
Ha már ilyen szépen jár, ezzel mentünk le 21-én Pécsre Laceeehoz. Az autópályát imádta, hihetetlenül csendes volt a korábbiakhoz képest. Hazafelé indulva azonban elkövettünk egy nagy hibát: mind a négyen beültünk az autóba, mielőtt kiálltunk volna a kertből. Egyet lehet tippelni, mi lett a következmény. Igen, az a fránya kipufogó megint leszakadt. :( Azonnal hallani lehetett indulás után, hogy megint kifúj és kopog. Eddig tartott a szép, csöndes közlekedés. :( Csak remélni tudom, hogy nagyobb baja nem lett és egy akna és egy hegesztő segítségével mi is orvosolni tudjuk a dolgot.
Szintén a lengőkar projektnek köszönheti kis autóm, hogy idén vele látogattunk el az OT Expora. :) Ennek tiszteletére Matyi a megelőző hét folyamán szépen felpolírozta a kocsit (még a felniket is). Meglepetésnek szánta ugyan, de túlzott kiváncsiskodásom miatt végül lebukott. :P Kicsit ugyan fura volt a sok kispolski után a Peugeot-val vonulni, de azért mégis jó. Nem számítottam rá, hogy körbedongják majd az emberek, ahogy nem is. Pedig összesen két GTi-t láttunk a sokadalmon. De hát izlések és pofonok. :)
Csak hogy ne unatkozzunk, a polski mellett a Galamb is produkált egy kis hibát a hétvégén. - Szerintem sérelmezte, hogy őt csak használjuk, de nem foglalkozunk vele. Ami persze nem igaz, de mindegy. - Szóval hétfőn a jobb oldali ablakemelő motor megadta magát. Így töltöttem én a fotózást a kocsiban, 30°C-ban. :P (Bent a levegő nem mozgott, kint meg árnyék nem volt. Szép kis csapda. :D ) Matyi este kézzel akarta felhúzni az ablakot, de szerencsére egy kis piszkálás után működött annyira a motor, hogy megtegye helyette. Ha már leszedtük az ajtókárpitot, kicseréltük a központi zár motorját. Most legalább az működik rendesen azon az oldalon.
Közben persze megjártuk Canossát a polskival, vagy inkább a poklot, nem is tudom. Mindenesetre végül abban maradtunk, hogy elvihetem a kocsimat. Bármilyen fáradt voltam is, nagyon örültem ennek. :)
Hatalmas élmény volt újra vezetni. A kormánymű valóban ég és föld. Bár ez elsősorban azt jelenti, hogy több karmunkát igényel. :D A kocsit még az ismételten leszakított kipu ellenére is halkabb és sokkal szebben jár a motor. Az egyetlen gond az volt, hogy Matyi elállította az ülés támláját, de ez már csak menetközben jutott eszembe. Akkor viszont már sehogy sem sikerült a megfelelő helyzetbe hozni anélkül.  Hazáig tehát minden kanyarban hasból tartottam magam. Mit ne mondjak, ma minden kacaj és tüsszentés fájt, mint a veszedelem. :D
Mindenesetre jó érzés megint a közelben tudni a kicsikét. És alig várom a hétvégi találkozót. ;)
Köszönet Matyinak a vizsgáztatásban való közreműködésért és a megőrzésért. :)

Nyári papucsokkal a vizsgán

A hétvégén elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Peugeot megkapja szépséges nyári kerekeit. :) Így szombaton kora este előkotortuk őket a pince mélyéből és azon melegében fel is tettük őket a helyükre. :) No persze ez nem volt ennyire egyszerű, hiszen a villamos néhányszor rövidebb szünetre kényszerítette Matyit. :P A végeredményt lásd mellékelve. ;)

Ennek örömére ma végül elkerült a kocsi a szerelőhöz kormányműcsere és vizsgáztatás végett. A szépséges felniket még ő is megdícsérte. :)

Remélem, nemsokára friss műszakival kerül vissza hozzám. :)

Vizsgadrukk

Mint már említettem, április elején lejár a Galamb műszakija, mehet vizsgázni. Nagyon nem izgultunk eddig, hiszen nagy problémája nem volt a kocsinak. A kormányművet kell csak cserélni rajta, de már abból is szereztünk egy felújítottat, csak be kellene szerelni. Matyiék ismerős szerelője mondott is egy elfogadható árat rá vizsgáztatással együtt.
A múlt héten azonban rá kellett jönnünk, hogy a celebség nem hat jól a kicsikére. Vagy csak izgul.
Először az akksi kezdett el haldokolni, azaz nehezen indult. Ez még a tavaly téli generátor problémára vezethető vissza. Szóval nem volt nagy meglepetés. Elvileg még tavalyról van is Szántón egy másik, igaz szintén használt példány. Tehát nem aggódtunk nagyon.
Ezután jött azonban csak a nagyobb gond. 18-án délután eldurrant az egyik vízcső. - Persze a legrosszabbkor, de ez nem ide tartozik. :P - Jól belegondolva erre is számítanunk kellett volna. Valamikor tavaly már megállapítottuk, hogy kicsit már fáradtnak tűnnek, de végül elfeledkeztünk róluk. Hát most ez megbosszulta magát. Matyinál nem volt semmi szerszám és hirtelen egyetlen közelben lakó ismerős sem ért rá. No persze vasárnap kora délután ez nem is nagy csoda. :D Végül egy véletlenül arra járó márkatársnak köszönhetően sikerült megoldania a problémát és hazajutnia. Pontosabban ekkor még csak a telekre jutott ki, ahonnan még vissza kellett jutnunk előbb hozzánk, aztán még Szántóra. A Margithídig nem volt nagy gond. Legalábbis a vízcsövekkel. Az alapjárat viszont félelmetesen leesett, ezért ahogyan Matyi fogalmazott, három lábbal kellett vezetni, hogy ne álljon le a motor. :P Nálunk állított az alapjáraton, így ezzel már nem volt gond. Viszont Vörösváron egy újabb vízcső is eldurrant, szóval kalandos volt a hazaút. :( (A részleteket ő tudná elmesélni, én már csak ennyiről értesültem.)
A rákövetkező napok során folyamatosan az internetet bújtuk, hogy honnan lehetne hozzávaló csöveket szerezni Illetve Matyi többet foglalkozott vele, amiért ezúton is örök hálám. :) A keresés egyre reménytelenebbnek tűnt. Vagy nem volt, vagy szimplán horror áron. :( Végül csütörtökön a vörösvári bontóban talált Matyi jó állapotúakat. Ezeket még aznap be is szerelte, szerencsére jók voltak, csak a légtelenítéssel voltak problémáink, vagy inkább aggodalmaink. Másnap a márkatárs ismerősök megnyugtattak, hogy automatikusan légtelenedik a rendszer, ne aggódjunk. :)
Viszont ha már hozzányúltunk a hűtéshez, megcsináltuk, hogy mindkét ventillátor működjön. Szombat délelőtt vettünk kétkapcsolós hőgombát. Ezt szépen beszereltük a régi helyére, ami az utóbbi időben nem is igen kapcsolt már. :( Ez az első ventit kb 80°C-nál kapcsolja, a másodikat 90°C-nál. Még tavaly került egy kapcsoló is bele, amivel bentről tudtam menetközben kapcsolni , ha magától nem kapcsolna. Ezt most úgy kötöttük, hogy a második ventit lehessen vele kapcsolni. Ezzel remélhetőelg a hűtőrendszer problémát megoldottuk. :)
Viszont ki akartuk cserélni az akksit is. A két ventit már nem biztos, hogy elbírná a haldokló. Sajnos ez a terv bukott, ugyanis a tartalék még csak nem is indította az autót. :( Marad hát benne az, ami eddig is volt. A listára pedig ez is felkerül. :(
Ja, majd elfelejtettem a kuplungot. :P Az utóbbi hónapokban elég szar volt az is. Konkrétan bele kellett préselni a padlólemezbe. Matyi meglepetésképpen ezen is állított csütörtökön, aztán még tegnap is finomított rajta. Határozottan jobb lett, de nem tökéletes. Most vagy túl fent fog, vagy recsegve veszi a rükit. Az előbbinél maradtunk. Következtetés: idővel nem árt cserélni a kuplungtárcsát.
Végül egy rövidebb próbakör után elmentünk Szentivánra tankolni és lemosni a kocsit. Semmi gyanúsat nem produkált. Sőt kifejezetten szebben jár, mint előtte. Ma is vele jöttünk be a városba és továbbra sem volt semmi gond vele. :) Jövő héten leadjuk a szerelőnek és húsvétkor remélhetőleg friss műszakival hozzuk el és jó kormányművel. :)

U.I.: Bocsánat a sok szóismétlésért. :( Ma este ennyi tellett tőlem. Örültem, ha műszakilag nem írtam bele nagy hülyeséget. :D

A híressé válás útján

Múlt csütörtökön eljött a nagy nap, amire annyit vártunk: Megjelent a Rozsdakupac Magazin legújabb száma! Ami nem kisebb dolog miatt fontos, mint hogy szerény kis Galambom is szerepel benne. Nem beszélve a rólam készült felbecsülhetetlen sztárfotóról. :D Sajnos csütörtökön még egyik útba ejtett újságosnál sem találtunk ebből a számból. Pedig még az esti futást is úgy terveztem, hogy útba ejtsek egy nagyobbat a Batthyány téren. Péntekre végül megérkezett az újság és én fülig érő szájjal olvastam hazafelé a HÉV-en a cikket. :) Azóta szinte ezzel kelek, ezzel fekszem, mindenhova magammal viszem. Még a diákoknak is megmutattam, persze csak annak, aki megérdemelte. :) Egyszóval úgy viselkedek, mint egy öt éves, de ezt nézzétek most el nekem. :)

A sikereken felbuzdulva vasárnapra be is iktattunk egy villám szerelést is. Matyi megtalálta a másik távirányítót a riasztóhoz, így teljessé lett a pótkulcs is. Éppen csak fel kellett tanítani a távírányítót. Azaz mindez csak feltételes módban. Mert hát Murphy már megint közbeszólt. A távirányítóról ugyanis kiderült, hogy nem egyezik a típusa a régivel, csak a külseje, így venni kell akkor egy hozzá valót a pótkulcshoz.
Nem baj, ha már itt vagyunk, kicseréljük a műszercsoport feletti műanyag tálcás izét a töretlenre - gondoltuk. Hát ez sem ment egyszerűen, ugyanis amint belecsavarta volna Matyi a műszerfalba, a tartó pöcök letörött. :( Itt mondtuk azt, hogy akkor ezt a kocsit békén hagyjuk, mielőtt még valami elromlik rajta.
A kicsi Galamb ezen minden bizonnyal megsértődött, és nem hagyta magát bezárni. A két első ajtót ugyan be tudtuk csukni kulccsal, de a hátsót nem. Riasztó kikapcs, kárpit leszed, központi zár kiszed. No persze ez sem ilyen gyorsan, mint ahogy itt leírom. Szétszedés után kiderült, hogy beázott az elektronika. Másikat persze nem találtunk otthon, maradt hát a "foltozás". Így legalább bezárja a hátsó ajtót, a többit meg hol igen, hol nem, de elvégre azokat a kulcs is zárja, nem tudom, miért is várjuk el a központi zártól, hogy rendesen dolgozzon. :P

Végül volt egy kis túránk Nagykovácsiba Attila telkére, ahol többek között egy 205 GT is pihen. Volt benne minden, mi szem-szájnak ingere, éppen csak központi zár motor nem. :( Azért az összes többi hasznos dolgot kiszedtük belőle és elhoztuk. Legalább ne menjen pocsékba, csak kárba, a benzinem és az időnk. :) Attilának pedig ezúton is köszönet a holmikért. :)

Végül mire hazaértünk elment a kedvünk a szereléstől. Pedig eredeti terv szerint a Pug csak 5 perc lett volna, a lényeg pedig a polszki riasztója. :( Szóval most jövök eggyel Matyinak. ;)

Hideg

A benzinárakra való tekintettel a kisautó lényegében téli álmot alszik. Szívem szerint ugyan garázsban teleltetném, de sajnos erre jelenleg nincs lehetőség. :( Mindenesetre úgy alakult, hogy február eleje óta nem használtuk egyáltalán, egészen múlt csütörtökig. Akkor ugyanis megláttam, hogy nemcsak a havat csapták fel rá a mellette elhaladó autók, hanem bizony sószóró is járt az utcában. Ennek következtében a kocsi úttest felőli oldalát egyenletesen betakarta a sós hólé, persze ráfagyva. Bár este 8-kor már nem volt sok kedvem lóra ülni, azért nem hagyhattam, hogy marja őt a só. Így hát felugrottunk gyorsan a kulcsért meg a forgalmiért és elindultunk autót mosni.
Mint említettem előtte közel két hétig nem használtuk már az autót, mégis elsőre indult. :) Jó, egy kicsit kérette magát, de ahhoz képest, hogy egy vacak akksi van benne, ez nem is rossz. :P
A Bogdáni úton, a 86-os busz végállomásánál találtunk a legközelebb autómosót. Maga a mosás nem is volt érdekes, inkább a végeredmény: a víz azonnal egybefüggő jégpáncéllá fagyott az autón. :D Hazaérve megvolt még a parkolóhelyünk - felénk ez már csodaszámba megy. :P Viszont nem tudtam eldönteni, hogy az ajtókat a központi zár csukta be rendesen, vagy csak befagytak amint becsuktam őket. :D

Fotózás

Híresek leszünk! Persze leginkább a kicsi kocsi. Október óta vártunk erre. Végül múlt vasárnapra sikerült időpontot egyeztetni a Tisztelt Szerkesztőséggel.
Jó korán felkeltünk - magunkhoz képest legalábbis - és nekiláttunk a takarításnak. A végén persze így is rohanás lett belőle, kicsit megvárattuk őket. De sebaj, ebből talán nem lesz harag. :) A helyszín egyelőre maradjon titok, majd egy hónap múlva arra is fény derül. Amíg a fotók elkészültek, elbeszélgettünk az autóról a többiekkel. Persze inkább Matyi beszélt, hiszen a technikai részletekhez ő ért jobban. Gyorsan elröpült egy óra így és vele majdnem mi is, akkora volt a szél.
Nem ragozom tovább, nagy élmény volt. Bár én csak most kezdem felfogni, hogy bizony benne leszünk egy magazinban. :) Képeket most természetesen még ha tudnék se mutatnék, legyen az is meglepetés. :)