Elég hosszú idő telt el, nem teljesen eseménytelenül.
Ott tartottunk, hogy két hónap után visszakaptam az autót a szerelőtől új kuplunggal és kormánnyal. A rángatásról pár hét alatt kiderítettük - rájöttünk, hogy télen elállítottuk az alapjáratot. Matyi visszaállította és a furcsa rángatás meg is szűnt.
A kocsi ekkor visszakerült hozzám. Éppen időben, mert augusztusban nagy szükségem lett volna rá munkához. De csak lett volna, ugyanis két héten belül, hazafelé menet elszállt az egyik fém fékcső. Egy darabig elevickéltem vele, jobbára motorfékkel. De aztán inkább bevártam Matyit. Pár nap alatt szereztünk hozzá alkatrészt. Megjavítani azonban nem tudtuk. Rendesen szét kellett volna bontani a hátulját, de annyira össze volt rohadva, hogy nem sikerült. Végül segítséget kerestünk és találtunk is az egyik klubtárs személyében. Ő végül az augusztus 20-i hétvége alatt kicserélte az összes fékcsövet. Sőt ahol annyira rohadt volt már az alja, ott még kicsit ki is lakatolta. Ja és mivel feltűnt neki, hogy a hátsó ülések bőr része kicsit ki van száradva, hát bekenegette.
Ezután ismét használhattam gond nélkül. A fék remek lett. Sajnos azonban egy hosszú hétfői munkanap után hazafelé kisebb baleset érte. Ezúttal tényleg, nemcsak átvitten. Egy sávváltást követően a sárga lámpánál viszonylag hirtelen kellett megállnom. A mögöttem jövő talán még át akart menni azon a sárgán. De mindenesetre nem tudott megállni időben és belémcsúszott. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Az autónak is csak annyi baja lett, hogy egy helyen megtört a lökhárító műanyag borítása és a szoknya is elrepedt. Ja és a piros prizma is elrepült. A figura megpróbálta rám kenni, mondván hogy hirtelen fékeztem. De aztán többek tanácsára, illetve átgondolva a dolgot benyújtottam a kárigényem az ő biztosítója felé. Pár nap múlva ki is jött a kárfelmérő. Természetesen nem kötözködött és egész rendesen felírt mindent. Sajnos a riasztót, központi zárat és rádiót elfelejtettem modani. :( A továbbiakról még fogalmam sincs, mert a megadott számon eddig még nem sikerült elérnem az illetékest. Egy levelet már kaptam tőlük, hogy küldjek számlát a javításról, de azt még nem árulták el, hogy ők mire becsülték fel a kárt. A jó hír, hogy klubon belül sikerült jó állapotú hátsó lökhárítót szereznünk. Sőt kiderült, hogy eddig nem is GTi-hez való szoknya volt rajta.
A kocsit nagyjából két hete kölcsön adtam Matyinak, hogy nekiállhasson a polskinak. Ekkor már gyanús volt, hogy időnként utána kell tölteni a hűtővíznek. Korábban ilyet nem csinált. Mivel igen régen nyúltunk hozzá a rendszerhez, furcsa lett volna, ha még mindig légtelenedne. Szóval gyanítottam, hogy valahol szivárog a rendszer. Matyi arra gondolt, hogy a tágulási tartálynál lehet a gond.
Most tehát megint nem igazán merjük használni. Pedig úgy terveztük, hogy a szombati Retro Cruise Night-ra vele megyünk. Emellett a lakatolás is télre tolódott ki.
Tudom, ez most kicsit szedett- vetett bejegyzés, de legalább kellően tükrözi az elmúlt hónapok káoszát. A következményekről igyekszem majd hamarabb beszámolni.

Ez a szerviz is ékesen bizonyítja a fent említett mondást. A végére már nagyon elfogyott a türelmem. Csak azt sajnálom, hogy elsősorban Matyi kapta meg az ebből fakadó cifra mondatokat és nem az illetékes. :(
Végül azonban 22-én szerdán tudta Matyi elhozni az autót. Ami igazán sokkolt, hogy végül jóval többe került az egész móka, mint amire egyszer is gondoltunk a hosszú idő alatt. Igaz, a szerelő végül kicserélte a váltóban a szimeringet és feltöltötte a rendszert váltóolajjal. Amit már szintén régóta halogattunk. Szóval így pár nap elteltével már elfogadhatóbb a dolog.

Sajnos azonban az öröm csak egy napig tartott. Csütörtökön Matyi az én kocsimmal jött be, mert nekem pénteken kellett volna. Volna. Ugyanis már reggel erősen rángatott a kocsi. Pontosabban minden kátyúnál le akart állni vagy le is állt. Egyszer már csinált ilyet, még amikor Zircről hoztuk haza. Akkor az volt a gond, hogy az akku nem volt rögzítve, illetve az egyik kábel kontakt hibás volt. Gyors szemle után annyi kiderült, hogy az akku rögzítő izé furcsa módon elkallódott a gépből az elmúlt két hónap alatt. Viszont ezzel még nem teljesen oldódott meg a rejtély.
Ezen kívül fel kellett volna tenni a nyári gumikat, viszont a szelepsapkák teljesen rárohadtak. Így este elmentünk a gumishoz. Aki szörnyülködve kapott a fejéhez és közölte, hogy négyből két gumi már életveszélyes, ő azt fel nem teszi. Szóval ez is egy remek kör volt.

Mivel vasárnap végül az egész napunkat elvette a polski szerelés, ezért azt nem tudtuk kideríteni, hogy mi lehet a Pug baja. Rövidtávon Muki fontosabb volt, így nem panaszkodom. Meg amíg nincsenek rá nyári gumik, addig úgysem hozom el Szántóról. No és még az is lehet, hogy az első utunk egyenesen a lakatoshoz vezet majd. Őszre mindenképpen üzembe kell állnia az autónak. Szóval továbbra is van is autóm, és mégsincs autóm.

Kezdem azt hinni, hogy szeretett autóm nem kedveli Matyit. :( Pedig nem szeretnék választani.
Mint már említettem, Muki szerencsétlen balesete után kölcsönadtam Galambot Matyinak. Többnyire nem is volt vele gond, amennyire emlékszem. De mintha az elmúlt egy évben átok ülne a kicsikén. Pár hónapnál tovább nem bírja ki hibajelenség nélkül. Ráadásul rendszerint nem pár perc alatt javítható dolgokról volt szó. Ezúttal trélerig jutottunk...
Ha emlékeim nem csalnak, március 19-én reggel hívott fel Matyi azzal, hogy munkába menet megdöglött a kuplung. Ez csak részben volt meglepetés, mert az elmúlt napokban egyre gyakrabban kellett állítani rajta. Bár reménykedtünk, hogy kibírja addig, amíg szerzünk infot és alkatrészt a javításhoz. Hát nem így lett. Már megint. Jobb híján a kocsit félretolta Matyi és bezárta. Napközben szólt a szerelőnek, hogy este átviszi az autót és megszervezte a vontatást is. Este éppen a meg akarták fordítani a kocsit, hogy irányba álljon, amikor a kormány is megadta magát. Igazság szerint azt tudtuk, hogy kicsit nagy a holtjátéka, de tavaly a műszaki vizsga kapcsán a szerelő elvileg ezt is megcsinálta. Elvileg. (Most, hogy így leírtam mindezt, kezdem azt hinni, hogy a kocsi azért sértődött meg ránk, mert ennyi mindent csak halogattunk. Remélem, a küszöb nem esik ki egyben, mielőt még eljutnánk a lakatoshoz. :$) Így már természetesen nem maradt más választásunk, mint a tréler.

Ezek után sokáig nem hallottunk a kocsiról. A szerelő azt ígérte, egy héten belül jelentkezik a diagnózissal. Ezt nem tette meg és utána még legalább egy - újabb - hétig nem tudtuk utolérni. Matyi még a 3. héten is ugyanott látta az utcán az autót, mint ahol hagyták. Mi tagadás, kezdtem ideges lenni. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi hetekben már sokszor nagyon szükségem lett volna az autómra. Végül nagyjából egy hónap után sikerült információt szereznünk. De ez sem volt túl bíztató, mert nem sokat haladtak vele.
A legfrissebb információ április végéről (!) az, hogy a kuplung teljesen összesült a váltóval - vagy mi. Szóval kell egy komplett kuplung szett. Először arról volt szó, hogy szerezzünk mi olcsón. Viszont a kormányhoz is kell valami. Így végül abban maradtunk, hogy a kuplungot beszerzi a szerelő, a kormányhoz a nemtudommit pedig megpróbáljuk mi felhajtani. Már csak azt nem tudom, hogy mikor és miből viszem el az autót a lakatoshoz. Arról nem is beszélve, hogy mikor használhatom majd... :(

No nem polskis, hanem Peugeot-s. A CJ-hez még nem volt elég jó idő, ezért DPG-vel mentünk.
A helyszín Bakonybél volt. A kiírás alapján úgy tűnt, programnak nem leszünk híján, főleg, hogy csak két napos eseményről volt szó.
Szombat reggel 10-kor volt találkozó a tétényi Camponánál. Korábban ment egy kis vita, hogy nem kellene-e korábban gyülekezni, de végül maradt az eredeti időpont. Mi korán keltünk, mert még várt ránk egy-két feladat. Kuplungot kellett állítani. Le kellett mosatni az autót - miután előző nap összefosta egy csapat galamb. És még össze kellett szednünk két klubtársat, akik fuvarra szorultak. Ja, és vissza kellett vinni a hónapok óta nálunk kallódó spilert egy harmadik klubtársnak. Ezzel együtt is 10 óra után kicsivel ott voltunk a gyülekezőhelyen. És még csak nem is mi voltunk az utolsók. Végül 11 körül indultunk útnak. Székesfehérváron csatlakozott hozzánk a szervező. Majd valahol lerobbant az egyik autó. Ketten visszafordultak hozzájuk, mi többiek pedig mentünk tovább. Persze sikerült tennünk egy cirka 40 km-es kitérőt Pápa felé. Ennek köszönhetően nem sokkal utánunk a lerobbantak is megérkeztek. Ez úgy 3 óra magasságában volt.
A szállás elfoglalása után némi kajaszünet következett. Mivel a szálláshoz tartozó étterem kissé drágának tűnt, nekünk meg szükségünk volt sörre is, ezért úgy döntöttünk egy páran, hogy bemegyünk Zircre. Itt kisebb kutatás után találtunk egy még nyitva lévő boltot. Ezután beültünk egy jó kis pizzériába. Ezzel együtt sem maradtunk le semmiről, mert még a többiek is a kajálásnál tartottak, amikor 5 körül visszaértünk a szállásra. Cirka további fél óra alatt sikerült összeszedni a társaságot és autóval elindulni a 2-3 km-re lévő Odvaskői barlanghoz. Itt egy rövidke túra következett, amit időben és távban sikerült megdupláznunk. Két úton lehetett menni a barlanghoz és persze mi a bonyolultabbat választottuk. Amivel csak az volt a gond, hogy mivel közben besötétedett, eltévesztettük az utat. Végül közel másfél óra gyaloglás után jutottunk vissza a kocsikhoz.
Az este további programja iszogatás és egyéb csapatépítés volt.
Vasárnap elvileg 10-ig el kellett hagyni a szállást. Jobbára készen is álltunk eddigre, de itt is volt néhány renitens. No meg persze a szombaton lerobbant autót is bütykölni kellett egy kicsit. Szóval majdnem dél volt, mire elindultunk. Ezúttal a Kőris-kilátót tekintettük meg. Kis autókázás szép erdei szerpentinen, majd kevéske gyaloglás után a kilátó megmászása. Na jó, én inkább csak a 2. szintig mentem fel. Tériszonnyal ez sem rossz. Megint próbáltunk barlangot keresni, de ma sem jártunk sikerrel. Végül készítettünk egy csoportképet a kilátó előtt. 
Felmerült, hogy még teszünk egy kunkort Tihany felé. Ennek fényében ismét célbavettük Zircet egy gyors kaja erejéig. Aztán persze teli hassal, délután 4-kor már mindenki a minél gyorsabb hazaútra szavazott. Szép csendes esőben 6-ra haza is értünk.
Egy ilyen két napos találkozó nagyon gyorsan elröppen és sajnos a társaság még mindig nem elég összeszokott. Így a korábban meghirdetett programoknak a töredéke sem került végül terítékre. A sok tötyörgést most sem díjaztam, de mégis jobb volt talán ez, mint a tavalyi. Talán mert már jobban ismertem a résztvevőket.

Az autó pár hete ismét napi használatban van. Bár szomorú esemény folyományaként, de annak örülök, hogy kicsit átmozgatjuk. Ugyanemiatt voltunk a GTi-vel a téli találkozón polski helyett. Odafelé úton egy kicsit végre én is vezethettem. Nagy élmény volt, különösen a kátyúk kerülgetése. Sajnos az egyiket már nem tudtam kikerülni, így a változatosság kedvéért most a jobb oldali féltengely kopog. :S

Ezen kívül a héten teljesen váratlanul kaptunk, illetve vettünk Somától két hangszórót, amik éppen illenek hátulra a gyári helyre. Ezúton is köszönet értük.
Vasárnap a tavaszias időn fellelkesülve nekiálltunk beszerelni. A műanyag borításokon már érződött az elmúlt majdnem 30 év. Kicsit féltünk, hogy a sok feszegetéstől elrepednek, eltörnek. És persze a franciák nem hazudtolták meg magukat: hihetetlenül bonyolult módon lehetett csak elbontani a műanyag burkolatokat. Viszont a kábelek behúzásával nem kellett sokat szenvedni. Jobb oldalt lényegében csak rá kellett dugni a hangszórót és aztán a helyére tenni. A bal oldalhoz már át kellett húzni a vezetéket. Ezt a hátsó ülés alatt vezettük el. Kellett egy kis toldás hozzá, de szerintem Matyi ezt is gyorsan megoldotta. Ezután már csak össze kellett legózni a dolgokat.

A lakatolás most már várat magára, amíg elérkezik az igazi jó idő, hogy a cabrio átvehesse a hétköznapi, mászkálós autó szerepét. És ha onnan hazatért a GTi, még várja majd nem kevés kisebb-nagyobb beavatkozás, ami ugyan nem olyan életmentő, mint a küszöbcsere, de azért már ráfér.

Galamb nagyjából év eleje óta üzemen kívül van. Karácsony után egyszer még el tudtam menni vele vásárolni, de utána nem indult már be. Elsőzör arra gondoltunk, hogy valami leszívja az akksit vagy egyszerűen csak rossz akksit vettünk. Aztán rájöttünk, hogy az egyébként is haldokló önindító adta meg magát. A riasztó és a lámpa ugyanis működött, csak az autó nem indult. Még csak meg sem nyekkent.
Matyi még decemberben kiszúrta azt is, hogy a hűtő egy ponton szivárog, mert amint bemelegszik az autó, elkezd gőzölögni. Mivel az önindító cseréhez a hűtőt úgyis le kell szedni, ezért még ez sem volt olyan nagy nehezítő körülmény.
Szerencsénkre egyik 205 klubos ismerősünknek volt mindene, amire szükségünk volt. Két hete el is hoztunk tőle mindent. Tegnap pedig bekéredzkedtünk viandrék garázsába.
A művelet elég gyorsan megvolt, nem volt semmi váratlan hiba vagy szívás. Lényegében a következők történtek: hűtővíz leenged, hűtő kiszed, önindító le, gyors próba a földön, új önindtó vissza, gyors próba (elsőre röffen), tágulási tartály kicserél, hűtő vissza, vízzel feltölt. A légtelenítés elég egyszerű. Tulajdonképpen csak be kell indítani és megvárni, amíg a venti is bekapcsol.
Az egyetlen aggodalomra okot adó mozzanat az volt, hogy a kuplung pedál himba tengely csavar megszakadt. Tartunk tőle, hogy ez még gondot fog okozni, bár most működik a kuplung. Reméljük, hogy nem Bogácsra menet makacsolja meg magát a kishölgy.
Matyi még tuti átnézett pár dolgot, ha már ott vagyunk, de én bizony már nem emlékszem, mit mondott. Ja, az olajbeöntő sapka végül meglett, közvetlenül a beöntő mellett. Nem is tudom, a múltkor hogy nem vettük észre. Bár ezt most nem tettük vissza, mielőtt a O gyűrű híján tényleg elhagyjuk.
A küszöb csere azonban már nem nagyon várhat. A bal ajtó sarkánál már iszonyatos a helyzet. Bár ezzel várnunk kell a kabriós idő megérkezéséig, mert most Galamb az egyetlen használható autónk.
Végül megemlíteném azt is, hogy két hete megszereztem a parkolási engedélyt Galambnak. Február 4-e óta ugyanis nálunk is fizetős a parkolás. Mindezt csak azért említem, mert a bürokrácia csodájára várakozással együtt is negyed óra alatt végeztem az engedély megszerzésével. Szóval így is lehet ezt csinálni... Ráadásul matrica sem kell, mert rendszám alapján ellenőrzi az autókat a közterület felügyelő.