A lakásfelújítás miatt ismét háttérbe szorultak az autók.
A baleset ügye igencsak elhúzódott. Végül sokadik próbálkozásra utolértem a megadott kapcsolattartót. Az általuk becsült kártérítési összeg igencsak barátságos volt. Azonnal rá is bólintottam és pár napon belül meg is kaptam az összeget. Ez a történet tehát boldog véget ért. A csere lökhárító most az erkélyen várja, hogy a helyére kerülhessen.
A tünedező hűtővíz már több fejtörést okozott. Először arra gyanakodtunk, hogy a kipufogó leömlője fölül hiányzó takaró lemez hiánya miatt ismét kilyukadt a tágulási tartály. Gyorsan szereztünk is egy másik tartályt és kicseréltük, illetve pótoltuk a hiányzó lemezt. Sajnos pár nap múlva ismét jelentkezett a probléma. Próbálkoztunk még a tartály sapkájának a cseréjével is. A probléma azóta is fennáll. Mivel nem használtuk mostanában sokat, ezért kevesebb víz szökött el belőle, nem villant be a piros lámpa. Tegnap indulás előtt ezt is ellenőriztük és megint kellett egy kicsit rátölteni.
A kocsi nagyobb részt Matyiéknál, Pilisszántón állt és nem sokat használtuk. A költözés utolsó fátzisaként használtuk egy kicsit, vele hoztuk el a Trabant-fotelt. Elég neccesen fért bele. A csomagtérajtót nem tudtuk lecsukni, de azért gond nélkül eljutottunk vele hazáig. Pontosabban nem egészen. Meg kellett ugyanis állnunk tankolni és utána nehezen indult be. Amikor a ház elé értünk, lefulladt és csak nagyon sokára indult be újra. Másnap vissza kellett még menni Szántóra. Előtte Matyi megpiszkálta a gyújtáskábelt. Kiderült, hogy a probléma annyi volt, hogy a párás időben kicsit bepárásodott az elosztó. Így ezúttal szépen járt a kis autó.
Az ünnepek alatt nem használtuk. A lakás csinosítgatása mellett próbáltunk egy kicsit pihenni.
Az év utolsó nagy megmozdulása Szilveszterkor volt. A kocsi már réges régen megérett a lakatolásra és szerencsére találtunk is a közelben egy megbízható lakatost és fényezőt. Így éppen csak Pécsre kellett levinni az autót. Az út nem indult könnyen, ugyanis az akku lefogyott az elmúlt 2 hétben. Még jó, hogy itt is van a szomszédban egy ismerős Liptom személyében, aki készségesen jött segíteni bebikázni az autót. Ezúton is köszönet neki érte. Alig indultunk el, ismét jelentkezett a rángatás, valamint előbb egy, majd két henger szűnt meg dolgozni. Természetesen mindezt az M1-M7 kivezetőjén tette a kis drága... Sikeresen eljutottunk a meki parkolójáig, ahol Matyi ismét megpiszkálta a gyújtáskábelt. Úgy tűnik a pára mellett valamelyik szimering is ludas lehet, mert most olaj is volt az elosztóban. (Technikai hülyeségekért bocsánat.) Innentől kezdve viszont szépen vette az akadályt a kocsi.
Már csak a kézifék problémát kellene megoldani. De ez az olajcserével együtt későbbre marad.
A lakatolás fázisairól igyekszem majd részletes és rendszeres beszámolót adni. Igazság szerint nehéz szívvel hagytam ott az autót. Hosszú időre még nem volt tőlem ennyire távol. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan ismét viszontláthatom, de alig fogok ráismerni. Az új kárpit és az új ülések már alig várják, hogy a megújult autóra kerüljenek.

Ez a szerviz is ékesen bizonyítja a fent említett mondást. A végére már nagyon elfogyott a türelmem. Csak azt sajnálom, hogy elsősorban Matyi kapta meg az ebből fakadó cifra mondatokat és nem az illetékes. :(
Végül azonban 22-én szerdán tudta Matyi elhozni az autót. Ami igazán sokkolt, hogy végül jóval többe került az egész móka, mint amire egyszer is gondoltunk a hosszú idő alatt. Igaz, a szerelő végül kicserélte a váltóban a szimeringet és feltöltötte a rendszert váltóolajjal. Amit már szintén régóta halogattunk. Szóval így pár nap elteltével már elfogadhatóbb a dolog.

Sajnos azonban az öröm csak egy napig tartott. Csütörtökön Matyi az én kocsimmal jött be, mert nekem pénteken kellett volna. Volna. Ugyanis már reggel erősen rángatott a kocsi. Pontosabban minden kátyúnál le akart állni vagy le is állt. Egyszer már csinált ilyet, még amikor Zircről hoztuk haza. Akkor az volt a gond, hogy az akku nem volt rögzítve, illetve az egyik kábel kontakt hibás volt. Gyors szemle után annyi kiderült, hogy az akku rögzítő izé furcsa módon elkallódott a gépből az elmúlt két hónap alatt. Viszont ezzel még nem teljesen oldódott meg a rejtély.
Ezen kívül fel kellett volna tenni a nyári gumikat, viszont a szelepsapkák teljesen rárohadtak. Így este elmentünk a gumishoz. Aki szörnyülködve kapott a fejéhez és közölte, hogy négyből két gumi már életveszélyes, ő azt fel nem teszi. Szóval ez is egy remek kör volt.

Mivel vasárnap végül az egész napunkat elvette a polski szerelés, ezért azt nem tudtuk kideríteni, hogy mi lehet a Pug baja. Rövidtávon Muki fontosabb volt, így nem panaszkodom. Meg amíg nincsenek rá nyári gumik, addig úgysem hozom el Szántóról. No és még az is lehet, hogy az első utunk egyenesen a lakatoshoz vezet majd. Őszre mindenképpen üzembe kell állnia az autónak. Szóval továbbra is van is autóm, és mégsincs autóm.

Ha az ember keveset használja az autóját, akkor igen nagy az esélye, hogy minden alkalommal produkál valami blogtémát. Avagy megtanultam értékelni azt az időszakot, amikor sokáig nem volt miről írni.

Utoljára november 24-én használtuk az autót. Akkor lettünk biztosak abban, hogy bizony a házilag készített fordulatszám szabályozó elektronika nem működik megfelelően.
Ezután hetekig egyébként is úgy alakult, hogy nem volt muszáj közlekednem vele. Bár azért néha jól jött volna. Ezért végül úgy döntöttem, hogy ezen a héten pénteken igenis kiviszem Szántóra, hogy szemrevételezzük a helyzetet megfelelő műszerekkel.
A kicsike azonban kérette magát egy csöppet. Azaz nem indult. De még csak nem is próbálkozott az önindító. A legegyszerűbnek az tűnt, ha kicseréljük a polski és a pug akkuját. A polskit mégis könnyebb betolni alapon. Sajnos megfelelő szerszámok hííján ez nagyon nem volt egyszerű művelet. Köszönet Matyinak, hogy késő este, marha hidegben, hosszú nap végén megszenvedte ezt a kedvemért. - A tanulság: kell szerezni egy 10-es meg egy 13-as kulcsot a kocsiba. - Miután nagy nehezen elindultunk, már csak azon kellett aggódnom, hogy ne fagyjak halálra Szántóig. No meg, hogy mivel szedem le a szélvédőre belülről kicsapódó párát. Közel 5 perc után azonban döbbenten tapasztaltam, hogy a szélvédő teljesen száraz lett. És ekkor meghallottam az halk kerregést a ventilátor felől. Az már az én balfékségem, hogy lányos zavaromban ahelyett, hogy maxra toltam volna a fűtést, teljesen elzártam. Így a vége felé már bizony remegett a lábam. :( De legalább a fűtés gond megoldódott. - Ami azt bizonyítja, hogy semmi sem biztos. -

Viszont mégis mi szívja le már megint az akkut?! Ezen a kérdésen rágódtunk szombaton. Mivel egész nap esett, ezért elméletben szereltünk csak kocsit. A rádiót már cseréltük. A riasztót egyszer már kizártuk. Feszszab is most lett cserélve. Most még lámpa sem maradt égve. Stb, stb.
Ami ennél is nagyobb gond volt, hogy egy éjszakai töltés után a vadi új akku még mindig halott volt. Szóval még azon is agyalhattunk, hogy hogyan fogjuk visszacseréltetni. Szerencsére ez a kérdés mára megoldódott, ugyanis magához tért szépen még egy napnyi töltés után.
Ma valamivel jobb idő volt, ezért kimerészkedtünk a házból. Végül mégis a riasztóval kezdtünk. Hosszas tárgyalás után - na, nem velem, hanem Édesapjával - Matyi arra jutott, hogy a riasztó nem zabál a szükségesnél több áramot. Viszont ha a kocsi nincs rendszeresen megjáratva, akkor bizony leszívja az akkut. Nincs mese, muszáj leszek minden héten járni vele egyet. Mint egy kiskutyával.
Ha már ott voltunk, megpiszkáltuk a fűtést is, hogy tényleg megy-e. Kiderült, hogy a csatlakozó a rossz. Most azonban úgy tűnik, működik. És egy kicsit pofoztunk a műszerfalon is, mert már az ölembe akart esni pénteken. Ja, és persze visszacseréltük az akkukat.

Nagyon remélem, hogy értékelni fogja majd a törődést és nem okoz minden egyes - tervezett - elindulásnál valami újabb problémát. Még ha egy közel 30 éves autónález nem is akkora csoda...

A történet valójában a november 10-11-i hétvégéhez kötődik. Valahogy azóta nem volt időm és / vagy ihletem blogot írni róla.

Szóval szombaton nekiálltunk a hetek óta húzódó műveletek befejezéséhez.
Először a feszültség szabályozót szereltük be. A hidegre való tekintettel a cserét a valamivel melegebb garázsban követtük el. Az első indításhoz meg bent hagytuk a régi akksit a biztonság kedvéért. A motor elsőre, hibátlanul indult. Gyorsan meg is mértük, hogy nem tölt-e túl. Egy kicsit magasabb értéket mértünk a kelleténél. Matyi végül úgy döntött, hogy kicseréli az akksit az újra. Azzal is egy kicsit többet mértünk a kelleténél. De végül abban maradtunk, hogy nem lesz talán belőle gond.

Mivel a következő hétvégén szükségünk lett volna a kocsira és a csomagtartóra is, ezért kiszedtük a hátsó ajtó zárat javítás végett. Sajnos ez már nem volt ilyen egyszerű. A részleteket Matyi jobban tudná előadni. Nagyjából egy óra után nekiálltunk keresgélni a tartalék tárat. Hosszas keresgélés árán elő is került. Majd újabb egy órás küzdés árán végül sikerült a kettőből egyet összerakni. Ennek köszönhetően legalább kulccsal lehet zárni, bár a központi zár motor továbbra sem akart működni. De ez majd egy másik blog témája lesz valamikor...

A kocsi ezután hazakerült szépen. Azóta ismét itt áll az utcában. Kicsit ugyan féltem néha, hiszen nem igazán használom.
Vasárnap egyébként téliesítettük a kocsit (még mindig 11-ről van szó . Megkapta a téli kerekeket. Sajnos az is egyértelműsödött, hogy a szezon végén fel kell újítani őket. De ez még odább van. Addig még más is cserére kerül.

A történet itt véget is érhetne. Szombat este hazafelé azonban feltűnt, hogy a fútés időnként kihagy. Vasárnap délelőtt már szinte egyáltalán nem ment. Úgy tűnik, hogy mégsem sikerült tökéletesen megépíteni elsőre azt a bizonyos helyettesítő elektronikát. (Akit érdekel a pontos neve, az keresse vissza az előző blogból, én ehhez most túl lusta vagyok. ) Részben ezért is pihen most a kocsi.

Végül hosszas keresgélés és tipródás után végül Angliából rendeltem egy új vízcsövet. Nem volt olcsó, sőt egyenesen drága volt. De remélhetőleg, az nem fog tönkremenni egyhamar. A rendelés október 8-án történt meg és 26-ára ért ide az áru. Szóval még várni is kellett rá egy keveset. De megérte. Kissé azért aggódtam, amikor kibontottam a csomagot, hogy tényleg az kell-e nekünk. Aztán jött Matyi és megnyugtatott, hogy ez kellett nekünk. Ráadásul vastagabbnak tűnt a korábbinál. Talán tényleg tovább bírja majd.
A múlt hétvégén az időjárás elvette a kedvünket a szereléstől. Különösen mivel nemcsak a vízcsövet kellett kicserélni, hanem a fűtésventillátort is meg kellett volna csinálni.
Ezen a héten úgy alakult, hogy Matyi pénteken nem ment dolgozni. Cserébe nekiállt a Galamb lábra állításának. Sajnos én aznap nem tudtam neki segíteni, mert nekem dolgoznom kellett. :(
A vízcső cseréjével tudtommal nem is volt gondja. Igaz, korábban már kiszedtük az előzőt a helyéről. Bár nem tudom, ez mennyit segített.
A ventivel több macera volt. Végül 3 rosszból sikerült egy jót összetenni. Köszönet érte Matyi apukájának is. Ekkor derült ki, hogy nemcsak a ventilátorral volt gond, hanem a fordulatszám szabályozóval is. Ugyanis nem lehetett fokozatot állítani. Folyamatosan maxon megy, ha akarjuk, ha nem. Valószínűleg emiatt csinálta már korábban is azt, hogy a motor leállítását követően is pörgött még tovább. Ezen kívül bár az autó elsőre indult, ehhez kellett a sajátja helyett egy másik akku és elég fura hangot hallatott gázadásra. A diagnózis az lett, hogy kell neki új akku, feszültség szabályozó és gyertyák is. A kopogás pedig valami gyújtás hibából adódhat.
Szombat délelőtt ezért először a Bárdyhoz mentünk el. A gyertya és a feszszab csak rendelhető volt. Így ezek beszerelése a jövő hétre marad. Viszont mielőtt továbbindultunk volna, Matyi ellenőrizni akarta a hűtővizet. Azzal szerencsére nem volt semmi gond. Az akku azonban kissé megdagadt. Átmenetileg megoldotta a problémát a biztonsági szelep megnyitásával, amit egyébként kilőtt az akku. Így végül tankolás után betértünk az Auchanba is és vettünk egy  kicsi ócsó óóósanosat, ami egyébként egy átcímkézett Exide akku. Azért ezt választottuk, mert ezen vanank feltöltő kupakok.
A szabályozó szemrevételezése csak hazaérkezés után következett. Ha már úgyis le kellett bontani a fél műszerfalat, megnéztük a fűtés szabályozó izék mögötti világítást. Ezt már 2 éve halogatjuk a macera miatt. De most nagy nehezen utánajártunk a dolognak. Úgy tűnik, hogy most már látni is fogom, mit és hova állítok, még a sötétben is.
Közben azonban kiderült, hogy a fűtésventilátor fordulatszám szabályozója nem bent van, hanem kint a motortérben. Ezzel fényt derült arra, hogy mi az a kis dobozka kint a motortérben, amire 2 éve nem jöttünk rá. Hát, kicsit oda volt gyógyulva a doboz fedele, meg az alja is. De azárt leszedtük. A benne lévő Darlington tranzisztor azonban tönkrement. mivel ilyen nem volt itthon kéznél, ezért rajz alapján Matyi és apukája épített helyére egy elektronikát, ami eredetileg a Darlingtonon belül lenne. Viszont eddigre kint sötét és hideg lett. Ezért a beszerelését másnapra halasztottuk.
Vasárnap gyönyörű idő volt. Éppen ideális autószereléshez. Én mondjuk megszöktem futni egyet. Közben Matyi javítgatott a Simsonon. Ebéd után pedig a polski volt soron. Végül azért indulás előtt még visszatette a helyére a Pug fűtésventilátorának elektronikáját. Tökéletesen működött.
Hétfőn átvettük a gyertyákat és a feszültség szabályozót. Elvileg a hét folyamán beszerelésre kerülnek. Remélhetőleg.

Mint már említettem, április elején lejár a Galamb műszakija, mehet vizsgázni. Nagyon nem izgultunk eddig, hiszen nagy problémája nem volt a kocsinak. A kormányművet kell csak cserélni rajta, de már abból is szereztünk egy felújítottat, csak be kellene szerelni. Matyiék ismerős szerelője mondott is egy elfogadható árat rá vizsgáztatással együtt.
A múlt héten azonban rá kellett jönnünk, hogy a celebség nem hat jól a kicsikére. Vagy csak izgul.
Először az akksi kezdett el haldokolni, azaz nehezen indult. Ez még a tavaly téli generátor problémára vezethető vissza. Szóval nem volt nagy meglepetés. Elvileg még tavalyról van is Szántón egy másik, igaz szintén használt példány. Tehát nem aggódtunk nagyon.
Ezután jött azonban csak a nagyobb gond. 18-án délután eldurrant az egyik vízcső. - Persze a legrosszabbkor, de ez nem ide tartozik. - Jól belegondolva erre is számítanunk kellett volna. Valamikor tavaly már megállapítottuk, hogy kicsit már fáradtnak tűnnek, de végül elfeledkeztünk róluk. Hát most ez megbosszulta magát. Matyinál nem volt semmi szerszám és hirtelen egyetlen közelben lakó ismerős sem ért rá. No persze vasárnap kora délután ez nem is nagy csoda. Végül egy véletlenül arra járó márkatársnak köszönhetően sikerült megoldania a problémát és hazajutnia. Pontosabban ekkor még csak a telekre jutott ki, ahonnan még vissza kellett jutnunk előbb hozzánk, aztán még Szántóra. A Margithídig nem volt nagy gond. Legalábbis a vízcsövekkel. Az alapjárat viszont félelmetesen leesett, ezért ahogyan Matyi fogalmazott, három lábbal kellett vezetni, hogy ne álljon le a motor. Nálunk állított az alapjáraton, így ezzel már nem volt gond. Viszont Vörösváron egy újabb vízcső is eldurrant, szóval kalandos volt a hazaút. :( (A részleteket ő tudná elmesélni, én már csak ennyiről értesültem.)
A rákövetkező napok során folyamatosan az internetet bújtuk, hogy honnan lehetne hozzávaló csöveket szerezni Illetve Matyi többet foglalkozott vele, amiért ezúton is örök hálám. A keresés egyre reménytelenebbnek tűnt. Vagy nem volt, vagy szimplán horror áron. :( Végül csütörtökön a vörösvári bontóban talált Matyi jó állapotúakat. Ezeket még aznap be is szerelte, szerencsére jók voltak, csak a légtelenítéssel voltak problémáink, vagy inkább aggodalmaink. Másnap a márkatárs ismerősök megnyugtattak, hogy automatikusan légtelenedik a rendszer, ne aggódjunk.
Viszont ha már hozzányúltunk a hűtéshez, megcsináltuk, hogy mindkét ventillátor működjön. Szombat délelőtt vettünk kétkapcsolós hőgombát. Ezt szépen beszereltük a régi helyére, ami az utóbbi időben nem is igen kapcsolt már. :( Ez az első ventit kb 80°C-nál kapcsolja, a másodikat 90°C-nál. Még tavaly került egy kapcsoló is bele, amivel bentről tudtam menetközben kapcsolni , ha magától nem kapcsolna. Ezt most úgy kötöttük, hogy a második ventit lehessen vele kapcsolni. Ezzel remélhetőelg a hűtőrendszer problémát megoldottuk.
Viszont ki akartuk cserélni az akksit is. A két ventit már nem biztos, hogy elbírná a haldokló. Sajnos ez a terv bukott, ugyanis a tartalék még csak nem is indította az autót. :( Marad hát benne az, ami eddig is volt. A listára pedig ez is felkerül. :(
Ja, majd elfelejtettem a kuplungot. Az utóbbi hónapokban elég szar volt az is. Konkrétan bele kellett préselni a padlólemezbe. Matyi meglepetésképpen ezen is állított csütörtökön, aztán még tegnap is finomított rajta. Határozottan jobb lett, de nem tökéletes. Most vagy túl fent fog, vagy recsegve veszi a rükit. Az előbbinél maradtunk. Következtetés: idővel nem árt cserélni a kuplungtárcsát.
Végül egy rövidebb próbakör után elmentünk Szentivánra tankolni és lemosni a kocsit. Semmi gyanúsat nem produkált. Sőt kifejezetten szebben jár, mint előtte. Ma is vele jöttünk be a városba és továbbra sem volt semmi gond vele. Jövő héten leadjuk a szerelőnek és húsvétkor remélhetőleg friss műszakival hozzuk el és jó kormányművel.

U.I.: Bocsánat a sok szóismétlésért. :( Ma este ennyi tellett tőlem. Örültem, ha műszakilag nem írtam bele nagy hülyeséget.