A lakásfelújítás miatt ismét háttérbe szorultak az autók.
A baleset ügye igencsak elhúzódott. Végül sokadik próbálkozásra utolértem a megadott kapcsolattartót. Az általuk becsült kártérítési összeg igencsak barátságos volt. Azonnal rá is bólintottam és pár napon belül meg is kaptam az összeget. Ez a történet tehát boldog véget ért. A csere lökhárító most az erkélyen várja, hogy a helyére kerülhessen.
A tünedező hűtővíz már több fejtörést okozott. Először arra gyanakodtunk, hogy a kipufogó leömlője fölül hiányzó takaró lemez hiánya miatt ismét kilyukadt a tágulási tartály. Gyorsan szereztünk is egy másik tartályt és kicseréltük, illetve pótoltuk a hiányzó lemezt. Sajnos pár nap múlva ismét jelentkezett a probléma. Próbálkoztunk még a tartály sapkájának a cseréjével is. A probléma azóta is fennáll. Mivel nem használtuk mostanában sokat, ezért kevesebb víz szökött el belőle, nem villant be a piros lámpa. Tegnap indulás előtt ezt is ellenőriztük és megint kellett egy kicsit rátölteni.
A kocsi nagyobb részt Matyiéknál, Pilisszántón állt és nem sokat használtuk. A költözés utolsó fátzisaként használtuk egy kicsit, vele hoztuk el a Trabant-fotelt. Elég neccesen fért bele. A csomagtérajtót nem tudtuk lecsukni, de azért gond nélkül eljutottunk vele hazáig. Pontosabban nem egészen. Meg kellett ugyanis állnunk tankolni és utána nehezen indult be. Amikor a ház elé értünk, lefulladt és csak nagyon sokára indult be újra. Másnap vissza kellett még menni Szántóra. Előtte Matyi megpiszkálta a gyújtáskábelt. Kiderült, hogy a probléma annyi volt, hogy a párás időben kicsit bepárásodott az elosztó. Így ezúttal szépen járt a kis autó.
Az ünnepek alatt nem használtuk. A lakás csinosítgatása mellett próbáltunk egy kicsit pihenni.
Az év utolsó nagy megmozdulása Szilveszterkor volt. A kocsi már réges régen megérett a lakatolásra és szerencsére találtunk is a közelben egy megbízható lakatost és fényezőt. Így éppen csak Pécsre kellett levinni az autót. Az út nem indult könnyen, ugyanis az akku lefogyott az elmúlt 2 hétben. Még jó, hogy itt is van a szomszédban egy ismerős Liptom személyében, aki készségesen jött segíteni bebikázni az autót. Ezúton is köszönet neki érte. Alig indultunk el, ismét jelentkezett a rángatás, valamint előbb egy, majd két henger szűnt meg dolgozni. Természetesen mindezt az M1-M7 kivezetőjén tette a kis drága... Sikeresen eljutottunk a meki parkolójáig, ahol Matyi ismét megpiszkálta a gyújtáskábelt. Úgy tűnik a pára mellett valamelyik szimering is ludas lehet, mert most olaj is volt az elosztóban. (Technikai hülyeségekért bocsánat.) Innentől kezdve viszont szépen vette az akadályt a kocsi.
Már csak a kézifék problémát kellene megoldani. De ez az olajcserével együtt későbbre marad.
A lakatolás fázisairól igyekszem majd részletes és rendszeres beszámolót adni. Igazság szerint nehéz szívvel hagytam ott az autót. Hosszú időre még nem volt tőlem ennyire távol. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan ismét viszontláthatom, de alig fogok ráismerni. Az új kárpit és az új ülések már alig várják, hogy a megújult autóra kerüljenek.

Elég hosszú idő telt el, nem teljesen eseménytelenül.
Ott tartottunk, hogy két hónap után visszakaptam az autót a szerelőtől új kuplunggal és kormánnyal. A rángatásról pár hét alatt kiderítettük - rájöttünk, hogy télen elállítottuk az alapjáratot. Matyi visszaállította és a furcsa rángatás meg is szűnt.
A kocsi ekkor visszakerült hozzám. Éppen időben, mert augusztusban nagy szükségem lett volna rá munkához. De csak lett volna, ugyanis két héten belül, hazafelé menet elszállt az egyik fém fékcső. Egy darabig elevickéltem vele, jobbára motorfékkel. De aztán inkább bevártam Matyit. Pár nap alatt szereztünk hozzá alkatrészt. Megjavítani azonban nem tudtuk. Rendesen szét kellett volna bontani a hátulját, de annyira össze volt rohadva, hogy nem sikerült. Végül segítséget kerestünk és találtunk is az egyik klubtárs személyében. Ő végül az augusztus 20-i hétvége alatt kicserélte az összes fékcsövet. Sőt ahol annyira rohadt volt már az alja, ott még kicsit ki is lakatolta. Ja és mivel feltűnt neki, hogy a hátsó ülések bőr része kicsit ki van száradva, hát bekenegette.
Ezután ismét használhattam gond nélkül. A fék remek lett. Sajnos azonban egy hosszú hétfői munkanap után hazafelé kisebb baleset érte. Ezúttal tényleg, nemcsak átvitten. Egy sávváltást követően a sárga lámpánál viszonylag hirtelen kellett megállnom. A mögöttem jövő talán még át akart menni azon a sárgán. De mindenesetre nem tudott megállni időben és belémcsúszott. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Az autónak is csak annyi baja lett, hogy egy helyen megtört a lökhárító műanyag borítása és a szoknya is elrepedt. Ja és a piros prizma is elrepült. A figura megpróbálta rám kenni, mondván hogy hirtelen fékeztem. De aztán többek tanácsára, illetve átgondolva a dolgot benyújtottam a kárigényem az ő biztosítója felé. Pár nap múlva ki is jött a kárfelmérő. Természetesen nem kötözködött és egész rendesen felírt mindent. Sajnos a riasztót, központi zárat és rádiót elfelejtettem modani. :( A továbbiakról még fogalmam sincs, mert a megadott számon eddig még nem sikerült elérnem az illetékest. Egy levelet már kaptam tőlük, hogy küldjek számlát a javításról, de azt még nem árulták el, hogy ők mire becsülték fel a kárt. A jó hír, hogy klubon belül sikerült jó állapotú hátsó lökhárítót szereznünk. Sőt kiderült, hogy eddig nem is GTi-hez való szoknya volt rajta.
A kocsit nagyjából két hete kölcsön adtam Matyinak, hogy nekiállhasson a polskinak. Ekkor már gyanús volt, hogy időnként utána kell tölteni a hűtővíznek. Korábban ilyet nem csinált. Mivel igen régen nyúltunk hozzá a rendszerhez, furcsa lett volna, ha még mindig légtelenedne. Szóval gyanítottam, hogy valahol szivárog a rendszer. Matyi arra gondolt, hogy a tágulási tartálynál lehet a gond.
Most tehát megint nem igazán merjük használni. Pedig úgy terveztük, hogy a szombati Retro Cruise Night-ra vele megyünk. Emellett a lakatolás is télre tolódott ki.
Tudom, ez most kicsit szedett- vetett bejegyzés, de legalább kellően tükrözi az elmúlt hónapok káoszát. A következményekről igyekszem majd hamarabb beszámolni.