Az autó pár hete ismét napi használatban van. Bár szomorú esemény folyományaként, de annak örülök, hogy kicsit átmozgatjuk. Ugyanemiatt voltunk a GTi-vel a téli találkozón polski helyett. Odafelé úton egy kicsit végre én is vezethettem. Nagy élmény volt, különösen a kátyúk kerülgetése. Sajnos az egyiket már nem tudtam kikerülni, így a változatosság kedvéért most a jobb oldali féltengely kopog. :S

Ezen kívül a héten teljesen váratlanul kaptunk, illetve vettünk Somától két hangszórót, amik éppen illenek hátulra a gyári helyre. Ezúton is köszönet értük.
Vasárnap a tavaszias időn fellelkesülve nekiálltunk beszerelni. A műanyag borításokon már érződött az elmúlt majdnem 30 év. Kicsit féltünk, hogy a sok feszegetéstől elrepednek, eltörnek. És persze a franciák nem hazudtolták meg magukat: hihetetlenül bonyolult módon lehetett csak elbontani a műanyag burkolatokat. Viszont a kábelek behúzásával nem kellett sokat szenvedni. Jobb oldalt lényegében csak rá kellett dugni a hangszórót és aztán a helyére tenni. A bal oldalhoz már át kellett húzni a vezetéket. Ezt a hátsó ülés alatt vezettük el. Kellett egy kis toldás hozzá, de szerintem Matyi ezt is gyorsan megoldotta. Ezután már csak össze kellett legózni a dolgokat.

A lakatolás most már várat magára, amíg elérkezik az igazi jó idő, hogy a cabrio átvehesse a hétköznapi, mászkálós autó szerepét. És ha onnan hazatért a GTi, még várja majd nem kevés kisebb-nagyobb beavatkozás, ami ugyan nem olyan életmentő, mint a küszöbcsere, de azért már ráfér.

Ott tartottunk, hogy fék szerelés közben hátsó híd problémákra leltünk. Úgy tűnt, hogy tudunk szerezni alkatrészt, de mivel inkább úgyis a kabriót akartuk használni a nyáron, nem siettük el a dolgot. Már csak azért sem, mert Matyi egy komplett hátsó híd cserét már nem vállalt volna. Meg volt egy apró reménysugár, hogy mégsem kell az egészet cserélni.

Végül augusztus 23-án vittük el az autót a szerelőhöz. Nézze meg és aztán visszatérünk a továbbiakra. Mondtuk neki azt is, hogy hátsó hidat tudunk szerezni. Nagyjából egy héttel később hívtuk végül fel. Nem maradtunk le semmiről, éppen akkor állt emelőre a kicsike. Végül kiderült, hogy nem kellett az egész hidat cserélni. Bal hátul a persely ment tönkre, azt kellet csak újragyártani. Ezen kívül jobb elöl találtak még valami hibát, amit szintén orvosoltak, mielőtt pár hét múlva megint megjelenünk vele. És mindez baráti 12.000-be került csak.

A kocsiért szeptember 2-án tudtunk elmenni. Hihetetlenül hiányzott már, pedig sokszor nem használtam volna a nyáron. Viszont most megint nagyon szépen megy. Persze javítgatni valók vannak rajta, de nagyon még nem hagyott cserben.

Sokszor sajnálom ám, hogy csak itt áll a ház előtt, de talán majd a téli időszakban gyakrabban fogjuk használni a hétvégéken.

A dolog vidáman kezdődött, de szomorúan végződött.
Munka miatt csak pénteken este tudtam lemenni a Nyári Találkozóra. Ezúttal is azt terveztük, hogy majd a CJ-vel megyek le, de sajnos ismét nem jött össze. :( Viszont én rendkívül örültem neki, hogy egyszer Galamb is ellátogatott erre az eseményre. Szombaton még egy kis szerepe is volt. Neki köszönhetően ugyanis Matyi egyedül is el tudott menni a reptérre, és Muki is szerepelhetett a légifotón.
Hazafelé azonban elkezdett furán viselkedni a fék. Szerencsére nem én vezettem, hanem Tomi - a videós srác -, és ő nagyon szépen kezelte a dolgot. Amikor náluk kipakoltunk, rövidesen kiderült, hogy nemcsak a szervófék ment el, hanem valahol a fékfolyadék is szivárog. A kocsi tehát ott maradt további kivizsgálásig.
Másnap kiderült, hogy a jobb hátsó fék adta meg magát. Méghozzá nem is a gumi, hanem a fém cső. Közel 30 év után talán nem is nagy csoda. "Katalizátor" lehetett azonban, hogy még a találkozón péntek este a kempingben rámentünk véletlenül egy kiálló gyökérre vagy mire. Valószínűleg az adta meg a kegyelemdöfést a megfáradt csőnek. Kész szerencse, hogy gond nélkül hazajött Budapestre.
Végül most vasárnap délután jutottunk el Tomiékhoz megjavítani a féket. Addigra ők beszerezték a szükséges csövet újonnan és a fékfolyadékot is. Bár a fékcsőkulcs otthon maradt és Tomiéknál nem volt, közepes mennyiségű szívás után sikerült kicserélni a kérdéses tárgyat. (Na jó, Matyinak minden bizonnyal nem ez a véleménye erről, de majd nyilatkozik. ) A régi kriminálisan nézett ki. Szerencsénk volt azzal is, hogy egyik légtelenítő csavar sem szakadt bele a munkahengerbe. A légtelenítés pedig kész leányálom volt a polskiéhoz képest.
Hazafelé tökéletesen működött a fék. Ez a probléma tehát végre kipipálva. A Galambom végre imsét itt áll a ház előtt.

A rossz hír az, hogy a hátsó híd cserére szorul. :S Egy debreceni klubtárstól tudunk venni egy jó állapotút, csak le kell érte menni. No meg valahogyan ki is kellene majd cserélni.

Nem is tudom, hol kezdjem. A lényeg, hogy az utóbbi néhány hétben furcsa hangokat hallatott a futómű: elölről egyre erősödő nyikorgás volt hallható, hátulról meg hasonlóan egyre hangosabb kopogás. Igazán mindkettőben az volt az aggasztó, hogy Matyinak sem volt (biztos) ötlete arról, hogy mi is lehet a gond. Csapágyra gyanakodtunk, de aztán ezt is kizártuk. Mivel - meglepő módon - nem múlt el egyik jelenség sem magától, ezért két hete pénteken elmentünk vele a szerelőhöz.
Egy hét múlva telefonált. A hátsó hang forrása az volt, hogy a féket tartó egyik rugó eltörött. A másik pedig onnan ered, hogy a féktárcsa beleért a kerékagyba. :S Ez úgy lehetséges, hogy tavaly a féltengellyel együtt cseréltük a kerékagyat is, mert úgy volt egyszerűbb. Sajnos akkor még nem tudtuk, hogy az 1.9-eshez való kerékagy nem lesz jó az 1.6-oshoz. Úgy néz ki, egy év alatt ez megtette a hatását. Szerencsére még megvolt a régi, kiszerelt féltengely és kerékagy. Elvittük hát a szerelőhöz, aki keddre össze is rakosgatta. És még a végösszeg is barátságos volt.
Az első tapasztalotok igen pozitívak. Bár hazafelé egy picit megint nyikorgott az eleje. Remélhetőleg ez csak átmeneti és nem komoly probléma.