Ha az ember keveset használja az autóját, akkor igen nagy az esélye, hogy minden alkalommal produkál valami blogtémát. Avagy megtanultam értékelni azt az időszakot, amikor sokáig nem volt miről írni.

Utoljára november 24-én használtuk az autót. Akkor lettünk biztosak abban, hogy bizony a házilag készített fordulatszám szabályozó elektronika nem működik megfelelően.
Ezután hetekig egyébként is úgy alakult, hogy nem volt muszáj közlekednem vele. Bár azért néha jól jött volna. Ezért végül úgy döntöttem, hogy ezen a héten pénteken igenis kiviszem Szántóra, hogy szemrevételezzük a helyzetet megfelelő műszerekkel.
A kicsike azonban kérette magát egy csöppet. Azaz nem indult. De még csak nem is próbálkozott az önindító. A legegyszerűbnek az tűnt, ha kicseréljük a polski és a pug akkuját. A polskit mégis könnyebb betolni alapon. Sajnos megfelelő szerszámok hííján ez nagyon nem volt egyszerű művelet. Köszönet Matyinak, hogy késő este, marha hidegben, hosszú nap végén megszenvedte ezt a kedvemért. - A tanulság: kell szerezni egy 10-es meg egy 13-as kulcsot a kocsiba. - Miután nagy nehezen elindultunk, már csak azon kellett aggódnom, hogy ne fagyjak halálra Szántóig. No meg, hogy mivel szedem le a szélvédőre belülről kicsapódó párát. Közel 5 perc után azonban döbbenten tapasztaltam, hogy a szélvédő teljesen száraz lett. És ekkor meghallottam az halk kerregést a ventilátor felől. Az már az én balfékségem, hogy lányos zavaromban ahelyett, hogy maxra toltam volna a fűtést, teljesen elzártam. Így a vége felé már bizony remegett a lábam. :( De legalább a fűtés gond megoldódott. - Ami azt bizonyítja, hogy semmi sem biztos. -

Viszont mégis mi szívja le már megint az akkut?! Ezen a kérdésen rágódtunk szombaton. Mivel egész nap esett, ezért elméletben szereltünk csak kocsit. A rádiót már cseréltük. A riasztót egyszer már kizártuk. Feszszab is most lett cserélve. Most még lámpa sem maradt égve. Stb, stb.
Ami ennél is nagyobb gond volt, hogy egy éjszakai töltés után a vadi új akku még mindig halott volt. Szóval még azon is agyalhattunk, hogy hogyan fogjuk visszacseréltetni. Szerencsére ez a kérdés mára megoldódott, ugyanis magához tért szépen még egy napnyi töltés után.
Ma valamivel jobb idő volt, ezért kimerészkedtünk a házból. Végül mégis a riasztóval kezdtünk. Hosszas tárgyalás után - na, nem velem, hanem Édesapjával - Matyi arra jutott, hogy a riasztó nem zabál a szükségesnél több áramot. Viszont ha a kocsi nincs rendszeresen megjáratva, akkor bizony leszívja az akkut. Nincs mese, muszáj leszek minden héten járni vele egyet. Mint egy kiskutyával.
Ha már ott voltunk, megpiszkáltuk a fűtést is, hogy tényleg megy-e. Kiderült, hogy a csatlakozó a rossz. Most azonban úgy tűnik, működik. És egy kicsit pofoztunk a műszerfalon is, mert már az ölembe akart esni pénteken. Ja, és persze visszacseréltük az akkukat.

Nagyon remélem, hogy értékelni fogja majd a törődést és nem okoz minden egyes - tervezett - elindulásnál valami újabb problémát. Még ha egy közel 30 éves autónález nem is akkora csoda...

Múlt csütörtökön eljött a nagy nap, amire annyit vártunk: Megjelent a Rozsdakupac Magazin legújabb száma! Ami nem kisebb dolog miatt fontos, mint hogy szerény kis Galambom is szerepel benne. Nem beszélve a rólam készült felbecsülhetetlen sztárfotóról. Sajnos csütörtökön még egyik útba ejtett újságosnál sem találtunk ebből a számból. Pedig még az esti futást is úgy terveztem, hogy útba ejtsek egy nagyobbat a Batthyány téren. Péntekre végül megérkezett az újság és én fülig érő szájjal olvastam hazafelé a HÉV-en a cikket. Azóta szinte ezzel kelek, ezzel fekszem, mindenhova magammal viszem. Még a diákoknak is megmutattam, persze csak annak, aki megérdemelte. Egyszóval úgy viselkedek, mint egy öt éves, de ezt nézzétek most el nekem.

A sikereken felbuzdulva vasárnapra be is iktattunk egy villám szerelést is. Matyi megtalálta a másik távirányítót a riasztóhoz, így teljessé lett a pótkulcs is. Éppen csak fel kellett tanítani a távírányítót. Azaz mindez csak feltételes módban. Mert hát Murphy már megint közbeszólt. A távirányítóról ugyanis kiderült, hogy nem egyezik a típusa a régivel, csak a külseje, így venni kell akkor egy hozzá valót a pótkulcshoz.
Nem baj, ha már itt vagyunk, kicseréljük a műszercsoport feletti műanyag tálcás izét a töretlenre - gondoltuk. Hát ez sem ment egyszerűen, ugyanis amint belecsavarta volna Matyi a műszerfalba, a tartó pöcök letörött. :( Itt mondtuk azt, hogy akkor ezt a kocsit békén hagyjuk, mielőtt még valami elromlik rajta.
A kicsi Galamb ezen minden bizonnyal megsértődött, és nem hagyta magát bezárni. A két első ajtót ugyan be tudtuk csukni kulccsal, de a hátsót nem. Riasztó kikapcs, kárpit leszed, központi zár kiszed. No persze ez sem ilyen gyorsan, mint ahogy itt leírom. Szétszedés után kiderült, hogy beázott az elektronika. Másikat persze nem találtunk otthon, maradt hát a "foltozás". Így legalább bezárja a hátsó ajtót, a többit meg hol igen, hol nem, de elvégre azokat a kulcs is zárja, nem tudom, miért is várjuk el a központi zártól, hogy rendesen dolgozzon.

Végül volt egy kis túránk Nagykovácsiba Attila telkére, ahol többek között egy 205 GT is pihen. Volt benne minden, mi szem-szájnak ingere, éppen csak központi zár motor nem. :( Azért az összes többi hasznos dolgot kiszedtük belőle és elhoztuk. Legalább ne menjen pocsékba, csak kárba, a benzinem és az időnk. Attilának pedig ezúton is köszönet a holmikért.

Végül mire hazaértünk elment a kedvünk a szereléstől. Pedig eredeti terv szerint a Pug csak 5 perc lett volna, a lényeg pedig a polszki riasztója. :( Szóval most jövök eggyel Matyinak.