No nem polskis, hanem Peugeot-s. A CJ-hez még nem volt elég jó idő, ezért DPG-vel mentünk.
A helyszín Bakonybél volt. A kiírás alapján úgy tűnt, programnak nem leszünk híján, főleg, hogy csak két napos eseményről volt szó.
Szombat reggel 10-kor volt találkozó a tétényi Camponánál. Korábban ment egy kis vita, hogy nem kellene-e korábban gyülekezni, de végül maradt az eredeti időpont. Mi korán keltünk, mert még várt ránk egy-két feladat. Kuplungot kellett állítani. Le kellett mosatni az autót - miután előző nap összefosta egy csapat galamb. És még össze kellett szednünk két klubtársat, akik fuvarra szorultak. Ja, és vissza kellett vinni a hónapok óta nálunk kallódó spilert egy harmadik klubtársnak. Ezzel együtt is 10 óra után kicsivel ott voltunk a gyülekezőhelyen. És még csak nem is mi voltunk az utolsók. Végül 11 körül indultunk útnak. Székesfehérváron csatlakozott hozzánk a szervező. Majd valahol lerobbant az egyik autó. Ketten visszafordultak hozzájuk, mi többiek pedig mentünk tovább. Persze sikerült tennünk egy cirka 40 km-es kitérőt Pápa felé. Ennek köszönhetően nem sokkal utánunk a lerobbantak is megérkeztek. Ez úgy 3 óra magasságában volt.
A szállás elfoglalása után némi kajaszünet következett. Mivel a szálláshoz tartozó étterem kissé drágának tűnt, nekünk meg szükségünk volt sörre is, ezért úgy döntöttünk egy páran, hogy bemegyünk Zircre. Itt kisebb kutatás után találtunk egy még nyitva lévő boltot. Ezután beültünk egy jó kis pizzériába. Ezzel együtt sem maradtunk le semmiről, mert még a többiek is a kajálásnál tartottak, amikor 5 körül visszaértünk a szállásra. Cirka további fél óra alatt sikerült összeszedni a társaságot és autóval elindulni a 2-3 km-re lévő Odvaskői barlanghoz. Itt egy rövidke túra következett, amit időben és távban sikerült megdupláznunk. Két úton lehetett menni a barlanghoz és persze mi a bonyolultabbat választottuk. Amivel csak az volt a gond, hogy mivel közben besötétedett, eltévesztettük az utat. Végül közel másfél óra gyaloglás után jutottunk vissza a kocsikhoz.
Az este további programja iszogatás és egyéb csapatépítés volt.
Vasárnap elvileg 10-ig el kellett hagyni a szállást. Jobbára készen is álltunk eddigre, de itt is volt néhány renitens. No meg persze a szombaton lerobbant autót is bütykölni kellett egy kicsit. Szóval majdnem dél volt, mire elindultunk. Ezúttal a Kőris-kilátót tekintettük meg. Kis autókázás szép erdei szerpentinen, majd kevéske gyaloglás után a kilátó megmászása. Na jó, én inkább csak a 2. szintig mentem fel. Tériszonnyal ez sem rossz. Megint próbáltunk barlangot keresni, de ma sem jártunk sikerrel. Végül készítettünk egy csoportképet a kilátó előtt. 
Felmerült, hogy még teszünk egy kunkort Tihany felé. Ennek fényében ismét célbavettük Zircet egy gyors kaja erejéig. Aztán persze teli hassal, délután 4-kor már mindenki a minél gyorsabb hazaútra szavazott. Szép csendes esőben 6-ra haza is értünk.
Egy ilyen két napos találkozó nagyon gyorsan elröppen és sajnos a társaság még mindig nem elég összeszokott. Így a korábban meghirdetett programoknak a töredéke sem került végül terítékre. A sok tötyörgést most sem díjaztam, de mégis jobb volt talán ez, mint a tavalyi. Talán mert már jobban ismertem a résztvevőket.

Az autó pár hete ismét napi használatban van. Bár szomorú esemény folyományaként, de annak örülök, hogy kicsit átmozgatjuk. Ugyanemiatt voltunk a GTi-vel a téli találkozón polski helyett. Odafelé úton egy kicsit végre én is vezethettem. Nagy élmény volt, különösen a kátyúk kerülgetése. Sajnos az egyiket már nem tudtam kikerülni, így a változatosság kedvéért most a jobb oldali féltengely kopog. :S

Ezen kívül a héten teljesen váratlanul kaptunk, illetve vettünk Somától két hangszórót, amik éppen illenek hátulra a gyári helyre. Ezúton is köszönet értük.
Vasárnap a tavaszias időn fellelkesülve nekiálltunk beszerelni. A műanyag borításokon már érződött az elmúlt majdnem 30 év. Kicsit féltünk, hogy a sok feszegetéstől elrepednek, eltörnek. És persze a franciák nem hazudtolták meg magukat: hihetetlenül bonyolult módon lehetett csak elbontani a műanyag burkolatokat. Viszont a kábelek behúzásával nem kellett sokat szenvedni. Jobb oldalt lényegében csak rá kellett dugni a hangszórót és aztán a helyére tenni. A bal oldalhoz már át kellett húzni a vezetéket. Ezt a hátsó ülés alatt vezettük el. Kellett egy kis toldás hozzá, de szerintem Matyi ezt is gyorsan megoldotta. Ezután már csak össze kellett legózni a dolgokat.

A lakatolás most már várat magára, amíg elérkezik az igazi jó idő, hogy a cabrio átvehesse a hétköznapi, mászkálós autó szerepét. És ha onnan hazatért a GTi, még várja majd nem kevés kisebb-nagyobb beavatkozás, ami ugyan nem olyan életmentő, mint a küszöbcsere, de azért már ráfér.

Ahogyan tavaly, idén is bejutottunk a kiskunlacházi reptérre egy kis zártkörű ökörködésre. Eredeti terv szerint ide már a CJ-vel mentünk volna, de végül a sors nem így akarta. Ismét a Galamb próbálhatta ki, hogy mit is tud.
A találkozóra stílusosan a francia nemzeti ünnep napján került sor. Azt hiszem, hogy elsőre ez csak nekem esett le, de azért mókás. Délelőtt 10 után valamivel találkoztunk a reptér bejáratánál a többiekkel. Mi a hétvégét egyébként a telken töltöttük, ezért nem is kellett túl korán kelnünk. Egy kis pakolászás után helyükre kerültek a terelőkúpok és megindult a móka.  Mi nem akartuk nagyon gyötörni a motort. 130-140-nél többel szerintem nem mentünk. Inkább csak fényképezgettük a többieket. No meg egy-két fotó rólunk is készült.
Amikor kicsit meguntunk a mókát és megéheztünk, grilleztünk egy kicsit. Természetesen rekkenő hőség volt, a terep meg szinte teljesen árnyékmentes jellegéből adódóan. Evés után egy páran elmentek felfedezni a terepet, de én inkább maradtam az árnyékban.
Végül este 6 körül indultunk tovább. A nap megkoronázásaként néhány kedves klubtársat meghívtunk magunkhoz egy kis kerti partira. Úgy hiszem, fergetes parti kerekedett belőle. Még szerencse, hogy másnap a szomorkás idő lehetőséget adott arra, hogy kipihenjük a szombatot.