A történet valójában a november 10-11-i hétvégéhez kötődik. Valahogy azóta nem volt időm és / vagy ihletem blogot írni róla.

Szóval szombaton nekiálltunk a hetek óta húzódó műveletek befejezéséhez.
Először a feszültség szabályozót szereltük be. A hidegre való tekintettel a cserét a valamivel melegebb garázsban követtük el. Az első indításhoz meg bent hagytuk a régi akksit a biztonság kedvéért. A motor elsőre, hibátlanul indult. Gyorsan meg is mértük, hogy nem tölt-e túl. Egy kicsit magasabb értéket mértünk a kelleténél. Matyi végül úgy döntött, hogy kicseréli az akksit az újra. Azzal is egy kicsit többet mértünk a kelleténél. De végül abban maradtunk, hogy nem lesz talán belőle gond.

Mivel a következő hétvégén szükségünk lett volna a kocsira és a csomagtartóra is, ezért kiszedtük a hátsó ajtó zárat javítás végett. Sajnos ez már nem volt ilyen egyszerű. A részleteket Matyi jobban tudná előadni. Nagyjából egy óra után nekiálltunk keresgélni a tartalék tárat. Hosszas keresgélés árán elő is került. Majd újabb egy órás küzdés árán végül sikerült a kettőből egyet összerakni. Ennek köszönhetően legalább kulccsal lehet zárni, bár a központi zár motor továbbra sem akart működni. De ez majd egy másik blog témája lesz valamikor...

A kocsi ezután hazakerült szépen. Azóta ismét itt áll az utcában. Kicsit ugyan féltem néha, hiszen nem igazán használom.
Vasárnap egyébként téliesítettük a kocsit (még mindig 11-ről van szó . Megkapta a téli kerekeket. Sajnos az is egyértelműsödött, hogy a szezon végén fel kell újítani őket. De ez még odább van. Addig még más is cserére kerül.

A történet itt véget is érhetne. Szombat este hazafelé azonban feltűnt, hogy a fútés időnként kihagy. Vasárnap délelőtt már szinte egyáltalán nem ment. Úgy tűnik, hogy mégsem sikerült tökéletesen megépíteni elsőre azt a bizonyos helyettesítő elektronikát. (Akit érdekel a pontos neve, az keresse vissza az előző blogból, én ehhez most túl lusta vagyok. ) Részben ezért is pihen most a kocsi.

Múlt csütörtökön eljött a nagy nap, amire annyit vártunk: Megjelent a Rozsdakupac Magazin legújabb száma! Ami nem kisebb dolog miatt fontos, mint hogy szerény kis Galambom is szerepel benne. Nem beszélve a rólam készült felbecsülhetetlen sztárfotóról. Sajnos csütörtökön még egyik útba ejtett újságosnál sem találtunk ebből a számból. Pedig még az esti futást is úgy terveztem, hogy útba ejtsek egy nagyobbat a Batthyány téren. Péntekre végül megérkezett az újság és én fülig érő szájjal olvastam hazafelé a HÉV-en a cikket. Azóta szinte ezzel kelek, ezzel fekszem, mindenhova magammal viszem. Még a diákoknak is megmutattam, persze csak annak, aki megérdemelte. Egyszóval úgy viselkedek, mint egy öt éves, de ezt nézzétek most el nekem.

A sikereken felbuzdulva vasárnapra be is iktattunk egy villám szerelést is. Matyi megtalálta a másik távirányítót a riasztóhoz, így teljessé lett a pótkulcs is. Éppen csak fel kellett tanítani a távírányítót. Azaz mindez csak feltételes módban. Mert hát Murphy már megint közbeszólt. A távirányítóról ugyanis kiderült, hogy nem egyezik a típusa a régivel, csak a külseje, így venni kell akkor egy hozzá valót a pótkulcshoz.
Nem baj, ha már itt vagyunk, kicseréljük a műszercsoport feletti műanyag tálcás izét a töretlenre - gondoltuk. Hát ez sem ment egyszerűen, ugyanis amint belecsavarta volna Matyi a műszerfalba, a tartó pöcök letörött. :( Itt mondtuk azt, hogy akkor ezt a kocsit békén hagyjuk, mielőtt még valami elromlik rajta.
A kicsi Galamb ezen minden bizonnyal megsértődött, és nem hagyta magát bezárni. A két első ajtót ugyan be tudtuk csukni kulccsal, de a hátsót nem. Riasztó kikapcs, kárpit leszed, központi zár kiszed. No persze ez sem ilyen gyorsan, mint ahogy itt leírom. Szétszedés után kiderült, hogy beázott az elektronika. Másikat persze nem találtunk otthon, maradt hát a "foltozás". Így legalább bezárja a hátsó ajtót, a többit meg hol igen, hol nem, de elvégre azokat a kulcs is zárja, nem tudom, miért is várjuk el a központi zártól, hogy rendesen dolgozzon.

Végül volt egy kis túránk Nagykovácsiba Attila telkére, ahol többek között egy 205 GT is pihen. Volt benne minden, mi szem-szájnak ingere, éppen csak központi zár motor nem. :( Azért az összes többi hasznos dolgot kiszedtük belőle és elhoztuk. Legalább ne menjen pocsékba, csak kárba, a benzinem és az időnk. Attilának pedig ezúton is köszönet a holmikért.

Végül mire hazaértünk elment a kedvünk a szereléstől. Pedig eredeti terv szerint a Pug csak 5 perc lett volna, a lényeg pedig a polszki riasztója. :( Szóval most jövök eggyel Matyinak.